Mit tegyek, hogy mindenkinek jó legyen?

Férjed elég nyámnyila már bocsánat.

A fia meg egy érzelmi manipulátor, aki kihasználja ezt.

Adj nekik ultimátumot, hogy az én hazám, az én váram, és akinek nem tetszik az menjen azt egyen a Mekiben.

ALAPSZABÁLY, hogy az alkalmazkodik, aki elmegy valaki otthonába.

Közlöd, a férjed előtt (!) a sráccal, hogy itt ezek a szabályok, örömmel látjátok akármikor, ezen szabályok betartása mellett, mert ez minden egyes családtagra vonatkozik. Az ezzel való zsarolást meg fejezze be, mert ez nem alkualap, ez itt nem egy panzió, ő pedig nem fizetővendég, te meg nem vagy a szobalánya.

Majd négyszemközt közlöd a férjeddel, hogy lesz szíves érvényesíteni a családi szabályokat, vagy ő főz, ő mos és ő takarít a fiára.

Pont.

Ne hagyd, hogy a szánalmas játszmájukban megalázzanak, mert jelenleg erre használnak.

17 éves, azaz jövőre már nagykorú lesz, ergo nem gyerek.

Szóval jövőre már felnőtt lesz, éli a saját életét, egyetemre megy, családot alapít, éli az életet. Szóval amúgy se jönne nagyon többet.

Oh. Teljesen aterzem. Nalunk ugyanez van. 18 es 20 eves is azt mondja az apjanak o nem jon tobbet, ha ezt es ezt neki is kell csinalnia.

Es a ferjem detto igy all hozza.

En mar kinomban mondtam azt a sajat gyerekeinknek, hogy engem nem erdekelnek a nagyobbak, ot mashogy neveltek, mas az anyukajuk. Ettol ok meg ne utanozzak oket es ne is akarjak, mert az eletben akkor attol csak rosszabb lesz nekik. Volt, amikor kijelentettem, de szeretnem, ha ti udvatiasak es segitokszek lennetek, es nem azzal foglalkoznatok mas mit es miert csinal.

Vegul is lehet nem szep dolog, de nem te kivetelezel es nem a te gyerekd a lusta es manipulator es neveletlen. Azon aggodjon a ferjed.

Ha jól értem, a 17 éves srác nem él veletek, hanem pl hétvégenként, nyáron stb látogatóban van az apjánál. Nem tudom, egyébként milyen vele a kapcsolatod, de ha nem rossz, én leülnék vele (esetleg apuka jelenlétében), és NEM ultimátumszerűen, de beszélgetnék vele arról, hogy:

Megérted, hogy náluk (anyukájáéknál) mások a szabályok, máshoz szokott hozzá. Azt is megérted, hogy ő itt kevesebbet van. De szeretnéd, ha jó kapcsolat lenne mindanyniotok között, és fontos lenne, h megértse, te mint anyuka, neveled a gyerkőceidet, amelynek része, hogy van néhány, elég könnyen betartható szabály. Mivel tényleg nem lakik folyamatosan veletek, egy csomó dolgot nem kell megtennie. (Gondolom, h pl amikor ott van egy hétvégét, nem ő takarítja ki elmenetelkor a szobáját, stb) De van néhány egészen apró dolog, amiben jó lenne, ha megmutatná, hogy ő is családtagnak érzi magát, hiszen - apuka révén - valóban családtag. Ez akkor is így van, ha titeket nem érez olyan közel magához. Megfogni egy tányért és elvinni a mosogatóig nem ugyanaz, mint egy tavaszi nagytakarítás, ennyit valójában sokszor még egy vendég is megtesz. Ez nem (csak) azzal függ össze, h kinek mi a kötelessége, hanem vhol elemi udvariasság is. És, jó lenne ha belegondolna, h ez a pici apróság milyen sokat jelentene a két srácnak, akik így nem éreznék úgy, hogy neki derogál ugyanazt megtenni, mint nekik.

Ha viszont még egy kifejezetten nyitott, barátságot beszélgetéssel sem jutsz semmire vele, akkor a saját gyerkőceiddel kell, h megbeszéld ezt, és elmondd nekik, hogy míg neki nem te vagy az anyukája, nekik igen. És neki a saját anyukájának kellene h megtanítsa, h mit követel meg az udvariasság, ha ő nem tette meg, és saját magától nem tudja, ill tőled sem fogadja el, ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy NÁLATOK a szabályok változatlanok.

Ja, és egy utolsó: ha a sráccal nem vergődsz zöld ágra, a fentieket meg elmondtad a saját gyerkőceidnek, én a helyedben elmondanám a férjemnek, hogy drágám, ha teszerinted ez így oké, akkor ezentúl a te gyereked tányérjait te pakolod, hiszen "ő vendég", ráadásul úgy tűnik, hogy a te vendéged... (ezt persze négyszemközt közölném vele :) )