Miért jó diákmunkára kényszeríteni a gyereket?

Az teljesen érthető, ha a gyereknek azért kell munkát vállalnia, mert nagy szükség van arra a kevés pénzre is, amit a szünetben megkeres. Ugyanakkor azt már nem értem, hogy ha erre nincsen szükség, mert a család jól áll anyagilag, akkor miért akarják mégis sokan erőszakosan diákmunkára küldeni a gyereket. A diákmunka tényleg lehet jó, hasznos és akár élvezetes is, de szerintem nem akkor, ha minden épeszű érv nélkül rákényszerítik a gyerekre, hanem akkor, ha a gyerek önszántából dönt úgy, hogy munkát válall, mert pl. gyűjt valamire, csak szimplán szeretne keresni egy kis pénzt vagy mondjuk barátokkal mennek és az úgy jó kaland, esetleg maga a munka érdekli.

Az én szüleim szerencsére anyagilag is tudnak támogatni mindenben. Sosem erőltették a diákmunkát, sőt azt mindig ellenezték, hogy tanulás mellett dolgozzak. Azt mondták, hogy egyelőre koncentráljak a tanulásra és majd később is lesz időm bőven arra, hogy dolgozzak. A szünetek pedig nem arra vannak, hogy olyankor is melózzon a gyerek egész nap és kifárassza magát, hanem arra, hogy utána kipihenten, feltöltődve üljön vissza az padba. Viszont én is voltam már diákmunkán, mert kíváncsi voltam, ki szerettem volna próbálni, hogy milyen és vannak jó tapasztalataim (pl. jó társaságba kerültem és megismerhettem új embereket, megtanultam egy-két új dolgot, beleláthattam egyes munkakörökbe), de ugyanígy vannak rosszak is (pl. nagyon fárasztó volt, sokat kellett dolgozni, csomó bunkóval is találkoztam akik emberszámba se vettek, keveset kerestem). Egy tapasztalatnak jó volt, de azóta nem dolgoztam, mert nincsen rá szükségem, annyira nem érte meg és hasznosabbnak tartom, ha a szünetet tényleg arra használom fel, amire való (pl. pihenés, szórakozás, barátok, hobbi, tanulás).