Miért jó diákmunkára kényszeríteni a gyereket?

El se olvastam, csak a kérdést.

Azért, hogy ne egy elkényeztetett kis élősködő legyél. De úgy látom már késő.

Engem nem kellett kényszeríteni, mentem magamtól mindig.

Ciki, hogy te erről litániát írsz, neked ez mennyire gáz. Szerintem te vagy gáz.

Lemaradt az a rész amikor azt írtam, hogy elköltöztem saját albiba? De valamibe bele kell szóllnotok, igaz? Anélkül nem lennétek boldogok. Köszönöm, az életem szuper. Mindenem megvan amire vágyom és szüleimmel a mai napig jó a kapcsolatom :)

Igen. 21. század. Okostelefon alap szükséglet a napjainkban. Ezt vagy elfogadod, vagy visszamehetsz a barlangodba és mondogathatod, hogy te mekkora szuper szülő vagy mert öltél egy mamutot az ivadékodnak.

Kenyszeriteni nem jo es ritkan szoktak. Ket esetet tudok, amit "kenyszeritesnek" lehet nevezni (csaladunkban esett meg):

1. Nagyon szukos anyagi helyzet es muszaj, hogy ha maskepp nem megy a gyerek (ertsd 16 folotti nappali tagozatos) is besegitsen par ezerrel (cserebe nem ugrik az aaram, lalas van kenyerre szalami is). De ezek inkabb atmeneti idoszakok es kenyszerhelyzetek nem kenszeritesek...

2. Orditoan lusta, otthon semmit se csinalo (hazimunkara ertem) a mindent tegyenek elem tipusu hozzaallas miatt "elzavarjak" dolgozni a gyereket. Jo esetben valahogy elmegy es utana kicsit belatja, hogy jobb tanulni, otthon segiteni ameddig még van lehetősége semmint napi x oraban halal unalmas monoton munkat vegezni.

A miert jo ravenni (elkuldeni) diakmunkara arra konnyu valaszolni: tapasztalatszerzes (munkarol, kotelezettsegrol, mennyit er penzben az a munka, masokkal egyuttdolgozni, idegenekhez alkalmazkodni), penzkereset (tegye el maganak, oruljon neki, menjen abbol.a haverokkal messzebbre nyaralni stb.), nevelesi celzat. Ez utobbit igen fontosnak tartom, foleg azokban az esetekben, ahol a fiatal megingott a tanulasi kedveben vagy epp halaszt az egyetemen, netan bukdacsolni kezdett. Ugyanis a diakmunka reven (mar ha hajlando es szerencses nem heti egy napokat hanem ket-negy hetet dolgoznia kulonbozo helyeken) rajohet, hogy dolgozni valahol napi 8-10 oraban vagy ejszakaznia, unalmas 8 altalanossal vegezheto munkakat vegezni vagy alulfizetettnek lenni boven raer akkor is, ha befejezte az iskolat. En anno buktam es edesanyam megkert ne otthon lomposkodjak, hanem menjek el dolgozni. Kedvem nem sok volt, de elmenzem es rajottem en be akarom fejezni az egyetemet, szeretnek a szakmamban lenni es olyan munkat vegezni, amit elvezek. Es utana ugy tanultam mint a kisangyal. Persze egyetem mellett is dolgoztam tovabb, mert rajottem nem szakad le a karom egy kis munkatol es a plusz (sajat!) penz jol jon foleg az utazasokhoz, amit imadtam.

Ez a diakmunkasdi pont olyan, mint amikor a szuloknek a kisgyerekuket fokozatosan be kell vonni a hazimunkaba a koranak megfeleloen. Valaki erre is azt mondja jaj raer majd, ha sajat haztartasa lesz es ne terheljuk (persze szivassuk hogy azt se tudja milyen boltban kell vecepapirt venni es mire valo a hypo es hogy a rezsit ha nem fizeti kikapcsoljak az aramot stb.) vagy van aki igenis a kicsiktol eloszor elvarja, hogy estenkent osszeszedje a jatekait, aztan beagyazzon, szemetet levigyen, kenyerert menjen vegul kepes lesz vecepucolasra is es meg tud fozni egyszeru eteleket is mire egyetemre vagy alberletbe kerul.

En ez utobbiba tartozom es a kicsi 5 evesem mar segit sepregetni, be tud agyazni. (Igaz o még jateknak fogja fol es nyilvan tinikorban majd jon az osrendetlenseg nala is :-), de ettol meg lesznek feladatai a haztartasban es nem csak rinyal majd az uj ajfonjaert:-)).

15

Nem, nem maradt le a rész, amikor "saját albiba" költöztél.

Csak hát, ugye, az nem egy eredmény az életben.

Átlagos vagy annál erősebb képességű embereknek nem kell 18 éves korukban fél év pihenést hagyni csak azért, mert abszolváltak egy értettségit. Így, valljuk be, hogy a te eseted nem tipikus.

Egy normál képességű ember 18 éves kora után még minimum 3-10 évet tanul is, amit nem kell neki külön fél év pihenéssel megköszönni.

Az előző a 12-esnek szólt.

Édesem, én szuper szülő vagyok. A gyerekeim meg nem kell, hogy fél évig pihengessék a középiskolát, annál sokkal többre képesek.

Nagyon a végletekben gondolkoztok csak. Szerintetek csak 2 véglet van. 1- A gyerek megy dolgozni és egy becsületes ember lesz belőle. 2- Nem megy dolgozni és egy mamahoteles léhűtő lesz.

Soha sem dolgoztam gyerekként, szüleim nem alapozták ki anyagilag a jövőmet, azt saját magam tettem. Anyagiakban elköltözésem után sose függtem a családomtól. Megbecsülöm a munkámat, szeretem is a munkámat, sose voltam elkényeztetett rinyagép, tudom, hogy a pénzért meg kell dolgozni, nem pedig a két szép szememért jár. Ha valamit nem engedett a családi kassza, akkor tudtam, hogy ilyet nem kérhetek és kész. De akkor is verem a szöget a falba, hogy egy szülő KÖTELESSÉGE a lehető legtöbbet megadni a gyerekének. Itt megint csak keveritek a szezont a fazonnal. Egy dolog venni egy okostelefont a gyereknek, mert igen, az már egy alap szükséglet, akkor is az lesz ha fejreálltok és ketyegni kezdetek. És másik dolog meg hitelt venni, hogy a holnap megjelenő ájfónt meg tudd venni a gyerekednek, hogy legyen boldog/ fogja már be a száját.

Engem nem kényszerítettek, én akartam menni. Miért? Mert autót akartam venni (vettem is, megvan már 13 éve), meg így jutott szórakozni is, nem a szülőket kellett "fejni". Mondták is, hogy ez jó, de vettek volna autöt nekem amúgy is, mivel tudják, hogy a saját életüket is egyszerűsítik vele. De nyomtam a melót, heti 7 nap, napi 14 órát sokszor egy ismerősnél. Ekkor már elmúltam 20. Utána is melóztam suli mellett hétvégente egy fröccsöntő üzemben, hogy legyen lóvé talpra állítani az autót, meg bulizni.

Röviden: ha akar menjen nyáron melózni, ha nem nem, nem kötelező

18

Egy szülőnek az a kötelessége, hogy a lehető legjobbat megadja a gyerekének, nem pedig megVEGYE.

A lehető legjobb megadása a legmagasabb szintű és nívójú iskoláztatás, munkamorál, emberi morál és kapcsolatok, nem pedig a tárgyak és fél éves pihik. Mindez alatt értendő az, amit az adott szülő megtehet anyagilag.

Amíg pedig felsőoktatásban vesz részt, támogatandó, természetesen. Mely támogatásnak nem része a semmittevés kimaxolása, mert az nem fér bele a "lehető legjobb" kategóriába.

Megint más kérdés, hogy egy ilyen módon nevelt gyerekben el sem merül a 3-6 hónapos semmittevés felnőtt létére, és NEM anyagi szempontból.

Mi pl. mindent megadunk nekik, és ha egyetemistaként valamit szeretnének százezres nagyságrendben, dolgozzanak meg a feléért. A másik felét hozzátesszük.

És nem kell kötelezően ingyenes oktatásra menniük csak vagy kollégiumba, de nem is maguk finanszírozzák a nyelviskolát vagy a jogosítványt, mert az a ő jövőjükbe fektetett támogatás. Az, hogy érettségi jutalmul fél évig ne csináljon semmit és finanszírozzam, mert a magzat teljesítette a minimális minimumot, ami elvárható egy normál értelmi képességű egyedtől, az fel sem merült. Nem bennem, bennük sem.