Ti mikor tudtatok magatoknak saját pénzből ruhákat, cipőket venni?

A válaszadók, akik pöffeszkedve mondják, hogy egyetem mellett lehet dolgozni, velük kapcsolatban az alábbi 3 dologból egy legalább biztos:

-orvosi egyetemre nem jártak

-mediokraták a szakterületükön vagy

-soha nem is jártak egyetemre

Én sem tudtam egyetem mellett dolgozni. (gyógyszerész szakon voltam, nagyon rossz órabeosztással, így fix helyet nehéz lett volna találni.)

Viszont ettől függetlenül volt egy kis "önálló" bevételem. Egyrészt baromira sokat tanultam jó volt az átlagom, így általában mindig kaptam tanulmányi ösztöndíjat. Kreatív ember lévén írtam/illusztráltam/és szerkesztője voltam az egyetemi lapnak ami ugyan ingyen munka, de ezzel és a magánének szakon elért eredményeimmel (igen a plusz időmben ilyesmikkel foglalkoztam) meg tudtam pályázni művészeti ösztöndíjakat is és többször meg is kaptam. (volt, hogy a 2. ösztöndíj majdnem 60.000ft/hó volt ami 2x több volt mint az akkori zsebpénzem. Ezekben az időkben pl. nem is kértem anyuméktól pénzt.)

Aztán volt olyan, hogy több kreatív barátnővel összefogtunk és elkezdtünk kézzel készült ékszereket csinálni és árusítani. Nyilván annyira nem voltunk profik, hogy vállalkozói engedélyt is kiváltsunk, emiatt csak ismerősi körben mertük reklámozni magunkat. (meg akkora bevételünk sem volt) De pl. karácsony előtt mikor többen vásároltak összejött annyi kis plusz pénz, hogy félre tudjak tenni egy keveset. (pl. 1 szemeszter alatt már össze tudtam szedni egy olcsóbb tablet árát a tanuláshoz)

Utólag nem érzek bűntudatot amiatt, hogy nem "kemény munkával" töltöttem az időmet, mert így egy olyan korszaka volt az életemnek amikor a tanulás mellett a szabadidőmben olyasmiket csináltam ami érdekelt és amire ma (már fix munka mellett) nincs időm. (ha meg ügyesen csináltam még egy kis pénz is jött a hobbikból) Tény mivel szüleim csak korlátozottan tudtak támogatni ugyan szűkebb volt a "keretem" (emiatt ha volt is plusz pénzem biztos nem "márkás" ruhákra vagy bulikra stb. költöttem)de mindig igyekeztem kihozni a helyzetből a maximumot.

életem első fizujából 16 évesen. ezért kukoricát címereztem, amitől végül anya eltiltott :D aztán meg forgalmat számláltam, ennek az árából vettem egy kardigánt meg 17 évesen voltam kint Németországban önkénteskedni és ott is kaptam egy minimális pénzt ezért, meg rokonoktól költőpénzt és abból vettem ezt-azt, ezek egy része még most is megvan:D de amúgy sosem volt baj,ami ruhát vettem az tetszett többnyire otthon, a telitalpas cipőm azóta is megvan, abban érettségiztem anno. Tavaly nyár óta meg dolyamatosan dolgozok így összevissza, először diákmunka aztán most már gyakornok vagyok , de ez sajnos rá tud menni a tanulásra, és ha tanulsz is meg dolgozol is nagyon ott kell lenned mindenhol, nem ugy mint én hogy hetente rádjön az öt perc. Ugy azert sokkal nehezebb, de nem egy megoldhatatlan feladat bár munkahelye válogatja.

Amúgy én megértem ezt az egyetemesdit, lehet nekem is jobb félévem lett volna munka nélkül ( bár nagyrészt sztem nem ezen múlt) , de egyetemen is lehet ösztöndíjakat kapni szociális illetve tanulmányi alapon. Nem egy ismerősöm kap is, én is kaptam már nem is keveset, azt meg arra költöd amire akarod, csak meg kell pályázni bár rengeteg papír kell hozzá. Ha meg van valami tárgy, amiből nagyon jó vagy akkor azt taníthatod is. Ilyet is csinált ismerősöm meg lehet én is fogok :D szóval hajrá, meg tudod oldani! 20/L

13: Akkor állj a sarkadra és zárd ki őt a ruhavásárlásból!

Sajnos másként nem megy, szembe kel szegülnöd, bárhogy is reagál, és ki kell vívd a függetlenségedet!

Ne tudasd vele, mikor mész vásárolni és ne is mutasd meg neki a ruhát!

A lanyomnak ez az elso olyan eve mikor diakmunkazik

2 honapot fog osszesen

Biciklire gyujt :-)