Ha megütött anyukám 23 évesen, mit tegyek? Mi a megoldás?

Hát, nehéz kérdés. Én 12 éves voltam, amikor anyám eltört a fejemen egy tányért, mert a macska vizestálját a mosogatóban mostam el és nem a kerti csapnál. A fejemből ömlött a vér, anyám a mai napig büszkén meséli, hogy milyen hülye gyerek voltam, hogy a konyhában akartam elmosni a macska tálját és milyen jól fejbe vágott a tányérral, hogy megtanultam.

12 éves voltam és kb. tehetetlen. A mai eszemmel tudom, hogy szólni kellett volna valakinek, de szégyelltem, ami velem történt, titkoltam. Anyám hiába dicsekedett vele, azt nem mondta el, hogy vérzett is a fejem.

Nem tudom, a te anyád, megbánta-e, amit tett. Lehet hirtelen felindulásból csinálta és nagyon bánja. Talán látod rajta, talán bocsánatot kért. Ez esetben én szerintem hagynám a feljelentést, bár biztosan sosem felejteném el.

Ha láthatóan nem bánja, én lehet tennék feljelentést. Mindenesetre orvoshoz menj el, vegyen látleletet, aztán még tudsz aludni rá párat, hogy eldöntsd.

Kedves Kérdező,

véleményem szerint a valódi elégtétel és egyidejűleg a számodra szükséges lelki előrelépés az elköltözésed lesz. Attól kezdve automatikusan létre sem jön egy csomó, eddig köztetek rendszerint problémát okozó szituáció, hisz nem lesztek egy légtérben.

Hogy feljelentsd-e v sem, nem véleményezem. Köztem és anyám közt egész más a viszonytrendszer, mint közted és édesanyád között, a véleményem a te esetedre nézve irreleváns lenne. 25 éves voltam, mikor meghalt.

Hogy a dolgaid egy jó részét elhallgatod előle, azt önvédelmi reflex. Minimalizáld a támadási felületet. Megdolgozott érte, hogy kihagyd bizonyos privát dolgaidból.

Szeptemberig ki fogod bírni, erős nő vagy. Jól látod, valóban lezáródik egy fejezet.

Tudom milyen érzés kérdező. Nekem is volt hasonló problémám és egy veszekedés alkalmával egy ökölnyi folt lett a karomon, ami csak hetek után múlt el(bár nekem a nagyapám okozta). Egy 75 éves papókát aki ráadásul segített felnevelni hol lenne szívem feljelenteni?

Pedig nagy részben nekik köszönhetem, hogy most mentális zavaraim vannak. Ennek ellenére nem teszek ilyet.

Nagyon szomorú ilyeneket olvasni :(

Gondolom azért ez egy törés neked, hogy ilyen a kapcsolatotok, mégis csak az anyukád. Én nem jelenteném fel a helyedben, a köszönésen kívül szóba sem állnék vele. Hamarosan elköltözöl, ne keresd...majd rájön, hogy mit veszített. Ha jó anya bele fog pusztulni, ha változik sem lesz soha olyan a kapcsolatotok, mintha ezek a dolgok meg sem történtek volna. Nekem még kicsi gyerekem van, de el sem tudom képzelni, hogy megszabjam mi legyen a szakmája stb. Persze az ember terelgetheti, kell is, de nekem az a fontos, hogy boldog legyen! Na!!! és ne legyen egy utolsó senkiházi! Sajnos a családomban van egy harmincas alkoholista férfi, akit a szülei tartanak el családostól. Na ez az élősködés és a minden legalja! Anyukádnak inkább büszkének kellene rád lennie! Kitartás! Biztosan helyre jön az életed!