Ha megütött anyukám 23 évesen, mit tegyek? Mi a megoldás?

Először is felejtsd el azt, hogy "hibás" vagy: ha kibeszélt másoknak, akkor teljesen normális, hogy nem mondasz el neki semmit. Ez nem hiba, hanem önvèdelem, ami alapvető jogod.

A feljelentés bonyolultabb kérdés, ezt neked kell tudni. Csak a magam nevében szólhatok: engem annyit bántottak életem során, hogy megfogadtam, soha többet nem nyelek le senkinek semmit, akár családtag, akár nem. Szóval ha nem kér nagyon őszintén bocsánatot, én feljelenteném. De ez én vagyok.

Viszont a saját érdekedben érdemes lenne megszakítani vele a kapcsolatot, mert ez mérgez, nem épít téged.

Én eléállnék anyucinak és ezt mondanám:

"Látod, hogy milyen következménye lett az indulatodnak? Nézd meg, úgy nézek mint a brutálfilmeken azok a nők, akiket ver a férjük és bahazudják, hogy elestek a lépcsőn. Ez volt a célod? Ezt akartad? Ezt érdemlem azért, mert nem mindenben vagyok veled egy véleményen? Kérlek, legalább mondd ki, hogy -Igen kislányom, nem tolerálom az értékrendedet és akár erőszakkal is érvényt szerzek ennek, akár úgy is, hogy véresre verlek.- (kis hatásszünet, hogy érezze át, mit tett és folytatnám) Anyu, kérlek vedd figyelembe, hogy nem vagyok ellenedre azzal, hogy más az értékrendem, nem ellenedre teszem, de én nem a te klónod vagyok, hanem egy autonóm, önálló érző lény. És ha így folytatod velem, akkor elvesztesz. Minden erőmmel azon leszek, hogy egy bántalmazó anyától minél távolabb élhessek és megszakítsak vele minden kapcsolatot. Ezt szeretnéd?"

Tudom, hogy ez kissé banálisnak hangzik, de hidd el, hogy a szülői státusz és az elvárt tisztelet sem jogosít fel senkit arra, hogy a másikat véresre verje. Sem szülőt, sem házastársat és úgy ámblokk senkit. Ezt nem vagy köteles tűrni.

Nálam a tűrhetetlen cselekedetek reakció protokollja az alábbi:

Agresszió észlelése-világos megfogalmazás és felkérés arra, hogy az agresszió beszüntetésre kerüljön-ha nem kerül, újabb kérés, következmények kilátásba helyezésével (elköltözés, feljelentés, jogos önvédelem stb)-ha továbbra is agresszív, úgy a következmény foganatosítása.

Az ilyen szülő nem őszintén és feltétel nélkül szereti gyermekét, hanem csak egy ráprojektált illúziót szeret. Ha a gyerek ezt nem váltja be, akkor meg megtorolja. Ez nem szülői szeretet.

Na ez most egy nagy nulla lesz, de vállalom.

Nem csodálom, hogy jól szájbavert, valószínűleg kétségbeesésében már nem tud mit csinálni veled. Taníttat, eltart, te meg ilyeneket vágsz a fejéhez?! Lásd be, nem kis bunkoságokat mondtál neki. Valószínűleg ha már fizet rád mindent, hogy, nyugodtan tanulhassál, azt szeretné ha végre kamatoztatnád a diplomádat és nekiállnál dolgozni. Ehelyett te katona akarsz lenni! Hát gratulálok, mész Irakba g. i. jane-t játszani, vagy mi van veled? Egy női katona leginkább csak irodában ülhet, ha azt szeretnéd az is egy dolog, de akkor minek kellett a másik diploma?