36 évesen a szüleimre vagyok utalva mert a nyugtató szedés miatt elvesztettem a munkámat. Most meg bokatöréssel vagyok náluk. Úgysem tudsz menni sehova pénz nélkül, mondja lenézően apám. Mi lehet a megoldás?

Komolyan kell venni a kórházi elvonó kezelést, másképp nem megy.

Otthon nem sikerül, az biztos.

Akaraterő kell, nem nyafogás!

A megoldás abban rejlik, hogy a fater lenéző stílusát ne vedd magadra, hiszen nem hozzád tartozik.

Ha egy válaszoló beírja a NYAFOGÁS szót, az hozzá tartozik, nem tehozzád. (Amúgy aki egy segítségkérésnél ilyet beír az szégyellje magát! Ettől nem oldódik meg. Ha segíteni nem tudsz legalább ne árts!)

Pragmatikusan nézz magadba, mit szeretnél, mi a célod?

Amíg a csonttörésből fel nem épülsz az lehet olyan, mint egy elvonulás, van időd meditálni pl. Tedd fel magadnak a kérdést: ki vagyok? Mi ez? Mi ez, ami a fülemmel hall, szememmel lát, érzékszervekkel érez, lélekkel érzelmeket gerjeszt. Mi ez, ki ez, mi a dolgom?

Ha lecsendesíted a tudatodat, megjönnek a válaszok.

Gyógyulásodra koncentrálj.

Időközben nézd azt is, hogy mivel tudsz minden élőlénynek és magadnak is a javát szolgálni. Mivel tudsz bevétel generálni? Nem kell feltétlenül leállni egy munkahely és munkaviszony gondolatánál. Manapság a net világában sok sok lehetőség van. Vagy katás vállalkozóként is. Nem kell azonnal dönteni és engedd meg magadnak hogy hibázz. A hiba is a folyamat része.

Lényeg ne engedd magad letaposni, gondolj mindig arra, hogy aki rendben van magával, az nem bánt senkit. Ergo aki bánt tégedet, az kibillent a saját harmóniájából. Ezért nem kell rá haragudni, de el kell határokódni a bántástól.

Gyógyulj, tervezz, élj! Sok szerencsét és siekrt kívánok.

A kérdésben nekem az kicsit nagy lépés, hogy nyugtatószedés miatt elvesztetted a munkádat. Mért, annyira elkábított, hogy nem tudtál dolgozni?

Amíg törött a bokád, addig biztos, hogy otthon fogsz maradni. Ez van, tudomásul kell venni. Csak szeretnek, ha befogadnak, akármilyen goromba is az apád stílusa.

A leszokás, ha már eljutsz abba az állapotba, hogy így tarthatatlan, menni fog. Nagy-nagy elszántsággal esetleg egyedül is, két variációban: hirtelen megvonással, jópár napig tartó megvonási tünetekkel, akkor azt neked és a környezetednek el kell viselnetek, vagy lassú elhagyással, fokozatosan, azt könnyebb elviselni. Bennfekvéses módon is lehet, ha jó az orvos és az intézmény. Esetben valami egyházi önsegítő csoportban. Hogy jutsz hozzá a gyógyszerhez?

Leszokás után meg munka és függetlenedés - ez a cél lebegjen a szemed előtt.

Ameddig a bokád nem jön helyre ami azért sok idő addig éld túl a dolgokat. De közben ha járóképes vagy menj elvonóra, ne szedj nyugtatót, felesleges. Már hozzá szoktál és ezért igényli a szervezeted. Ezért javaslom hogy kérj orvosi segítséget és járj pszicho terápiákra. Ha ezeket rendezted és munkára alkalmasnak találnak akkor fogd magad és keress munkát. Ha az megvan már lehet tervezni. Legjobb ha a szüleiddel élsz addig ameddig nem sikerül félretenned 2-3 hónapra hogy legyen tartalékod indulásra, utána már tervezhetsz. De ez mind rajtad áll, csak is akkor érsz el valamit ha teszel is érte. Apád nem véletlen lenéző veled. ott élsz a nyakukon munkanélküliként, nem csinálsz semmit, gyógyszert szedsz, ráadásul a bokád is elvan törve mert nem voltál képes vigyázni magadra. Ennyi idősen már rég a saját lábadon kéne élned és eltartanod a családodat!

A 31 éves öcsém egyetlen egy évet dolgozott le életében akkor is csak minimálbérért csinált egy semmilyen munkát ami teljesen jó lett volna neki kezdésnek ráadásul tálcán kínálták az előrelépési lehetőségeket amikkel nem akart élni!

Öcsémet egy év munkaviszony után küldték el mert megszüntették azt a részleget ahol dolgozott, és 4 féle helyen kínáltak neki munkalehetőséget jobb bérért, kedvező beosztással, és persze a bejárás is egyszerűbb lett volna neki mert az egyik hely 10 perc sétára volt a lakóhelyüktől. Persze nem vállalta el, mert picit más lett volna a munka.

Aztán azóta is otthon ül, nyomkodja a számítógépet és semmit sem csinál. A szüleink már kiabálnak vele napi szinten hogy kapja össze magát mert éhen fog halni. De nem érdekli.