Titeket elengedtek volna a szüleitek ilyen Amerikai táborba dolgozni nyáron?

Én közöltem, hogy jelentkeztem, bár én már nagykorú voltam, csak egyetemista. De alapból is engedtek volna, mivel gimiben is jól beszéltem angolul és jó tapasztalatszerzésnek gondolták, azt akarták, hogy lássak világot. Kétszer is voltam, 2016 és 2017, és többé-kevésbé bejártam Amerikát, a pénz nagy részét meg hazahoztam és adtam belőle Anyumnak meg félretettem lakásra. :-)

Bár igaz, ami igaz, mi városiak vagyunk, alapból megyeszékhely a Dunántúlon, most meg én budapesti, így mi nem ismerjük a "falu is engem csámcsogott" dolgot.

Ha olyan emberek mondják a magukét, akiknek nincs tapasztalatuk az adott dologban, akkor az csak egy laikus véleménye, nem mérvadó, ilyenformán komolyan sem kell venni.

De a félelmüket megértem - már persze ha téged féltenek. Ismeretlen hely, nem tudsz hazajönni, idegenekkel lennél, stb.

Ennek ellenére én tapasztalatból mondom, hogy semmivel sem veszélyesebb egy brooklyni utca, mint Budapesten. Én voltam Portlandben, Bostonban, New Yorkban, Vegasban, Los Angelesben, Miamiban, illetve több kisvárosban, és egyszer sem raboltak ki, nem erőszakoltak meg, nem kötöttem ki kórházban. Egy magyar lány kötött csak ki kórházban a tábor alatt, éjszaka elmentünk szórakozni és megbotlott és kiment a bokája. :-D Szegényt úgy cipeltük be, de másnap már a táborban volt ismét.

Sokkal nyitottabbak és kedvesebbek az emberek kint, persze, józan észnek kell lennie, hogy éjszaka egyedül nem fogsz nekiáll sétálni mondjuk Harlemben, vagy a tábor melletti erdőben (ha erdős területen van), ahol medvék vannak és nem szállsz ki a sivatagban nyitott cipőben, mert valami kígyó vagy bármi jöhet. De ezeket az értelmes ember magától is tudja, nem Amerika sajátossága, hogy a védteleneket rossz környéken megtámadhatják vagy hogy állatok vesznek körül.

Viszont kell lennie önállóságnak és magabiztosságnak, ha kimegy az ember. Egyedül kell intézned a dolgokat, már csak a belépésnél is ott van a második kis "vízuminterjú", amikor a morcona nő vagy férfi elkezd kérdezgetni, hogy mit csinálsz itt, miért, mennyi pénz van nálad, mikor mész haza. Később pedig navigálnod kell magad egy idegen országban, illetve a táborban sem biztos, hogy lesznek magyarok, hogy valakihez az anyanyelveden szólj, meg kell értened a főnökeidet, a munkatársaidat, el kell végezned a munkádat nap mint nap, akár 10-12 órában és nyitnod kell az emberek felé, hogy ne legyél egyedül. Ha utazgatsz, akkor szállást foglalni random helyeken, megoldani a tömegközlekedést, repjegyet foglalni, eljutni oda, stbstb.

De nagyon-nagyon jó élmény! Ha van még lehetőséged, próbáld meg, viszont tényleg magabiztosnak kell lenned és önállónak, nem tántoríthat el a faluban élők véleménye, akik közül lehet, hogy sokan démonizálják a határon túli területeket, legyenek azok bármilyenek. Én visszavágyom, nagyon szerettem. Első alkalommal azért elég bedobás volt a mély vízbe, emlékszem, hogy még legelső éjszaka pityeregtem, hogy itt vagyok Amerikában, a világ másik végén tök egyedül, családom-barátaim a másik oldalon, és most három hónapot egyedül leszek, azt se tudom, merre mi van... Másnap már nagyon jól elvoltam a többiekkel. :-) Bárcsak megint mehetnék. Ha te érzel magadban erőt ehhez, akkor ne hagyd ki!

Gimiben valószínűleg nem engedtek volna, de gimi után szinte azonnal jelentkeztem au-pairnek, nem függött attól, hogy elengednek-e vagy sem. Igaz, akkor már 19 múltam és dolgoztam pár hónapot, hogy a saját pénzemből oldjam meg a kijutást és a ruhákat, amik oda kellenek.

Szerintem ez nagyban függ attól, hogy hány éves vagy, mennyire önálló és ki fizeti a repjegyet pl, ami nem olcsó. Ott mégiscsak egyedül lennél, még ha meg is ismersz embereket.