Szüleim miért nem értik meg, hogy nincs mindenre is időm?

Mindig elmondják, hogy "Egyetlen dolgod van az a tanulás". Persze ha haza jövők pénteken akkor szaladjak már át a nagyszüleimhez persze azt "elfelejtik" mondani, hogy leszerveztek egy fűnyírást/fapakolást/csirkeketrec javítást meg ha már ott vagyok akkor csak maradjak vacsorára/ebédre. Egy egész napom így úszik ezért megérte felébredni 4:30-kor elérni a buszomat. Aztán szombaton általában menni kell ki a telehelyre rendet rakni ez a sepregetéstől az egész napos zártszelvény pakolásig mindent jelenthet. Ha nem akkor el kell menni vásárolni valami nagy városba mert ott jobbak a boltok ez megint egy egész nap. Aztán vasárnap jó lenne ha segítenék krumplit/hagymát pucolni meg daráljam már le húst mert ez a kézi darálós jó csak. Ha ez nem akkor menjek mér el néhány számláért/pénzért Ráczpiliputyra visszaúton meg hozhatnék akkor x-y árút mert jól fogyott és nyitva vannak délig tehát simán odaérek (Ha 140-nel megyek minimum). Aztán vasárnap felszállok a vonatra és 23-23:30 felé már az albérletben is vagyok aztán startol a hetem az egyetemen. Mivel vagy csak keveset vagy egyáltalán nem tanultam a hétvégén meg is van a programom mindennap előadások és gyakorlatok utánra. Értem, hogy a jólét életében dolgozni kell és fejleszteni magamat de kezdem azt érezni, hogy rohadtul nem bírom az egészet. Szüleim is rengeteget dolgoznak de egyszerűen túlvállalták magukat. Így az egyetemmel párhuzamosabban pedig nem fér bele számomra, hogy mindig mindent megcsináljak amit mondanak. Mikor múltkor elmondtam nekik dióhéjban ugyanezt akkor meg elmondták, hogy ez van ha így akarsz élni akkor nem elég mereszteni a valagad. Utána megbeszéltük, hogy szívesen segítek de ennyi egyszerűen nem fér bele az időmbe. Aztán 3 hete nem jöttem haz hétvégén mert gyakorlatom volt aztán szombaton este meg végre eljutottam egy koncertre és azóta azt kell hallgatnom, hogy "Ilyenekre meg van időd, MI?". Bocsánat a hosszú leírásért de ezt le kellett írnom.