Azzal mi a baj ha egy gyereknek az anyukájával szoros jó kapcsolata van felnőtt korában is? Pszichológusom azon ügyködött évekig hogy szétbarmolja ezt, szerinte nem normális.30f

Évekig jártam szorongással pszichológushoz, semmi eredménye nem volt. A szorongásom abból fakadt, hogy apám semmibe nézett engem gyerekként, és sokszor megalázott. Ezen csak úgy tudtam túltenni magam, hogy erőt vettem magamon és beálltam olyan szituációkba, amikbe addig nem mertem, vagy amikben szorongtam, lesz ami lesz alapon. A szorongásom megszűnt. Azonban, a pszichológusom egész idő alatt azon ügyködött, hogy anyukámmal a kapcsolatomat tönkretegye. Ezt észrevettem és rá is kérdeztem ezt miért csinálja. Ő szerinte nem normális az, ha egy felnőtt ember heti 2x összefut anyukájával 1-2 órára, megbeszéli vele a dolgait, valamint meghallgatja anyuka gondjait gondolatait is és ő is segít ha tud. Ez heti 2x 1-2 óra, és hétköznaponta munkából felszoktam hívni anyukámat 30 percre beszélgetni. Szoros a kapcsolatunk és jól elvagyunk. De ez a pszichológusnak nem tetszett. Igazából voltak még olyan kirohanásai, a hitbeli meggyőződésemet illetően, amikért elnézést kért és mondta is, hogy neki nem lenne szabad ilyenekbe beleszólnia, szakmailag tilos, ezért bocsi. De visszakanyarodva kérdés adott. Miért baj az ha felnőttként jó a kapcsolatom anyukámmal? Mert tőle erre választ nem kaptam, csak azt hogy nem normális és másmilyen kapcsolat kéne, afféle havonta 1-2x találkozni maximum...

(Ez az eset nem mostanában, hanem 5 évvel ezelött történt, akkor voltam utoljára nála. Állami volt, nem magán)