Azzal mi a baj ha egy gyereknek az anyukájával szoros jó kapcsolata van felnőtt korában is? Pszichológusom azon ügyködött évekig hogy szétbarmolja ezt, szerinte nem normális.30f
Évekig jártam szorongással pszichológushoz, semmi eredménye nem volt. A szorongásom abból fakadt, hogy apám semmibe nézett engem gyerekként, és sokszor megalázott. Ezen csak úgy tudtam túltenni magam, hogy erőt vettem magamon és beálltam olyan szituációkba, amikbe addig nem mertem, vagy amikben szorongtam, lesz ami lesz alapon. A szorongásom megszűnt. Azonban, a pszichológusom egész idő alatt azon ügyködött, hogy anyukámmal a kapcsolatomat tönkretegye. Ezt észrevettem és rá is kérdeztem ezt miért csinálja. Ő szerinte nem normális az, ha egy felnőtt ember heti 2x összefut anyukájával 1-2 órára, megbeszéli vele a dolgait, valamint meghallgatja anyuka gondjait gondolatait is és ő is segít ha tud. Ez heti 2x 1-2 óra, és hétköznaponta munkából felszoktam hívni anyukámat 30 percre beszélgetni. Szoros a kapcsolatunk és jól elvagyunk. De ez a pszichológusnak nem tetszett. Igazából voltak még olyan kirohanásai, a hitbeli meggyőződésemet illetően, amikért elnézést kért és mondta is, hogy neki nem lenne szabad ilyenekbe beleszólnia, szakmailag tilos, ezért bocsi. De visszakanyarodva kérdés adott. Miért baj az ha felnőttként jó a kapcsolatom anyukámmal? Mert tőle erre választ nem kaptam, csak azt hogy nem normális és másmilyen kapcsolat kéne, afféle havonta 1-2x találkozni maximum...
(Ez az eset nem mostanában, hanem 5 évvel ezelött történt, akkor voltam utoljára nála. Állami volt, nem magán)
Olvasom itt a hozzászólásokat... Miért is venne el a partnertől oly rengeteg időt az a napi egy óra? Sok ember ennél többet néz tévét, játszik vagy akármi... Nem mindenkinek 1 óra a teljes napi szabadideje, amit másokkal tölt (mivel azért egyedül is kell lennünk, főleg bizonyos hobbiknál, pl. valaki motorozik heti jópár órát és egyedül. attól még lehet jó párkapcsolata is), ráadásul előfordulhat, hogy az anyával töltött időt nem is lehetne a másikkal tölteni, mert az épp mással van elfoglalva.
De akárhogyan is, átlagban napi 1 óra egy különösen fontos emberrel az életünkben, az nem tűnik vészesnek. De ezt az adott embernek kell eldönteni amúgyis.
Sokan a kutyájukkal többet vannak, a párjuk nélkül... S azzal sincs baj.
Ez az ember klinikai szakpszichológuas volt?
Mert ha nem, akkor egyszerűen a saját belső konfliktusait belekeverte a tiéidbe.
Csak olyan emberhez menj beszélgetésre, terápiás ülésre, aki már ki van tisztázva, mert különben nem tud segíteni.
Dühös az egyáltalán nem lehet egy segítő.
"könnyen lehetnek olyan másféle problémáid, amiknek ez a ragaszkodás a gyökere. Csak ugye az ilyen jellegű összefüggéseket már kissé bonyolultabb átlátni, pláne megérteni"
A pszichológusnak kellett volna megértetnie vele, ha ilyesmiről lett volna szó. Ha nem sikerült, az is a pszichológus sara.
"nem írta, hogy hazafelé menet hívja, hanem a munkahelyen elbeszélget fél órát, ami nem baj"
Mi van? Attól függ, hogy rendben van-e a hívás, hogy a munkaideje terhére hívja-e vagy a szabadidejében? :DD
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!