Azzal mi a baj ha egy gyereknek az anyukájával szoros jó kapcsolata van felnőtt korában is? Pszichológusom azon ügyködött évekig hogy szétbarmolja ezt, szerinte nem normális.30f
Évekig jártam szorongással pszichológushoz, semmi eredménye nem volt. A szorongásom abból fakadt, hogy apám semmibe nézett engem gyerekként, és sokszor megalázott. Ezen csak úgy tudtam túltenni magam, hogy erőt vettem magamon és beálltam olyan szituációkba, amikbe addig nem mertem, vagy amikben szorongtam, lesz ami lesz alapon. A szorongásom megszűnt. Azonban, a pszichológusom egész idő alatt azon ügyködött, hogy anyukámmal a kapcsolatomat tönkretegye. Ezt észrevettem és rá is kérdeztem ezt miért csinálja. Ő szerinte nem normális az, ha egy felnőtt ember heti 2x összefut anyukájával 1-2 órára, megbeszéli vele a dolgait, valamint meghallgatja anyuka gondjait gondolatait is és ő is segít ha tud. Ez heti 2x 1-2 óra, és hétköznaponta munkából felszoktam hívni anyukámat 30 percre beszélgetni. Szoros a kapcsolatunk és jól elvagyunk. De ez a pszichológusnak nem tetszett. Igazából voltak még olyan kirohanásai, a hitbeli meggyőződésemet illetően, amikért elnézést kért és mondta is, hogy neki nem lenne szabad ilyenekbe beleszólnia, szakmailag tilos, ezért bocsi. De visszakanyarodva kérdés adott. Miért baj az ha felnőttként jó a kapcsolatom anyukámmal? Mert tőle erre választ nem kaptam, csak azt hogy nem normális és másmilyen kapcsolat kéne, afféle havonta 1-2x találkozni maximum...
(Ez az eset nem mostanában, hanem 5 évvel ezelött történt, akkor voltam utoljára nála. Állami volt, nem magán)
Én azt nem értem, hogy miért jártál akkor ehhez a pszichológushoz...
Mindenkinek más pszichológus jön be, a leghíresebb szakemberek sem jók mindenkinek. Ez olyan mint amikor valakivel 10 perc után úgy tudsz beszélgetni, mintha egész életedben ismerted volna és van akitől meg akkor kiráz a hideg amikor meg sem szólalt.
Amúgy nekem is fura, hogy minden nap felhívod 30 percre az anyukádat, de én is minden héten meglátogatom, tehát nem havi 1-2.
Ezzel magával nem is lenne baj, csakhogy könnyen lehetnek olyan másféle problémáid, amiknek ez a ragaszkodás a gyökere. Csak ugye az ilyen jellegű összefüggéseket már kissé bonyolultabb átlátni, pláne megérteni :)
Már az mond valamit, hogy öt év eltelt, de te még mindig ezen kattogsz. Valami itt nem stimmel és nem az, hogy naponta beszélgetsz anyukáddal.
Mi az apropója a kérdésnek?
Miért foglalkoztat most ez, ennyi év elteltével? 5 éve nem jársz oda -elméletileg mindegynek kéne lennie, hogy mit gondolt akkor, nem?
Egészséges határokon belül nincs gond a szülőkkel fenntartott jó kapcsolattal.
De ennek nem szabad a partnerkapcsolat kárára mennie, márpedig ha elképzelem, hogy mindennap fél órát beszélsz anyáddal, plusz hetente 2szer 2 órát vele töltesz, akkor megkérdezem, hogyha munkakaviszonyban lévő átlagos férfi vagy, aki naponta reggeltől majd estig dolgozik, hétfőtől munimum péntekig, a szabadidejéből meg ennyi idejét még a családján kívü tölti, akkor a partnerednek mennyi jut belőled?
Ha naponta mindent megbeszélsz kb anyáddal, akkor gondolom a párodnak már nem sok minden mondanivalód van, hiszen valószínűleg az örömödet és a problémáidat is anyáddal vitatod meg.
Így a párod lelki értelemben nem is tud teljesen a pároddá válni. Innen nézve pedig nagyon is nem egészséges a dolog.
A felvetett ötletre pedig, miszerint szexuális témájú dolgokat is az anyáddal beszélnél meg, illetve az illetőknek, akik ezt is normálisnak tartanák, hát, enyhén szólva aberráltnak tartom őket is!
Elképzelem, ahogy anyámnak előadok ilyen mélységű, intim dolgokat, hát felfordul a gyomrom! Nem a szexuális témától magától, hanem a másik ember (a párom!!!) ilyen mértékű megalázásától, mert ez az!
Gondolom, ha az illetőt megkérdeznéd, hogy te, mit szólsz hozzá, megkérdem anyámtól, mi a véleménye, miért nem szeretheted a s€ggbekukit, akkor a feleség pl biztosan azt felelné, hogy hát az csak természetes drágám, beszéld csak meg a "tapasztalt szülőkkel".....
Csajszimajszis válaszoló, aki abszolùt nem is beszél lekicsinylően a nőkről, hogyne, ha a fiad kizárólag zsebhokizik, akkor természetesen megbeszélheti veled (ha annyira érdekel) ilyetén problémáit, de ha van a sztoriban egy másik, szuverén ember, egy "csajszimajszi", akkor nem tartozik rád a dolog, csámcsogj máson!
Vannak zakkant lélekgyógyászok, akiket elnézve az ember joggal gondolja, hogy ez már hogyan tudna másokon segíteni, mikor neki magának is elkelne, de azt azért nem hiszem, hogy teljesen alaptalanul igyekezett rávilágítani az anyáddal való kapcsolatod furcsaságaira.
Viszont erre, nevezetesen, hogy miért szorgalmazta, hogy kissé távolabbról kezeljétek egymást anyáddal, te nagyon is jól tudod a választ, csak nem fogod ide leírni nekünk.
Félinformációt (vagy annyit sem) adtál, hát nagyon segíteni szerintem itt senki nem tud.
Szóval, ha mondjuk munka után, hazafele menet, felhívja az édesanyját fél órára, az azt jelenti, hogy a párjára meg a családjára nincs ideje?
Mi ez a logika?
Nehogymár azon a fél órán akadjon fenn valaki. :D :D
Nem látok benne semmi problémát, az a helyzet. Szerencséseknek az anya valamelyest barát is, az is lehet, hogy magányos, meg minden. Az ember a barátaival sem lehet ennyit? Vagy az OK, de nehogy az anyjával közös hang, hobbi lehessen, dolgok megbeszélése...? Csak a leírt infó alapján szerintem nincs gond.
Egyesek együtt is laknak az anyjukkal többgenerációs házban és ritka szerencsés esetben ebből a világon semmi baj nincs... Még hogy havi max. 1-2 találkozás az anyával, ez a pszichiáter nem normális...
Ennyi kapcsolat mellett BŐVEN belefér egy normális élet, párral, gyerekkel, barátokkal, ismerősökkel meg minden. Nehogy már kötelező legyen úgy leválni az anyáról, hogy még szóba is alig állunk vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!