Maradjak, vagy elutazzak nyáron?
Jelentkeztem egy amerikai nyári programra, azonban édesanyámnak rosszindulatú melldaganata lett. A műtét után 2-3 hétig még pont itthon lennék. Azt mondják a szüleim, ne hagyjak ki egy ilyen lehetőséget, hiszen egészen fitt, ha baj is lenne, szólnának, és sietnék haza onnan is. Mamám viszont nagyon beparáztatott, hogy ez mennyire lelkiismereti kérdés, illetve:"Anya csak egy van". Azt mondta, ezzel sose tudnék elszámolni, ha valami történne és nem vagyok itt. Sok pénzt buknék azzal, hogy lemondom , de ilyen helyzetben nem is ez lenne a legfontosabb. Édesanyám szerint anyukája és faterom simán elegendőek lennének segíteni , de azért lelki támaszként átsegíteni egy ilyen időszakon sokat dobna a jelenlétem. Eddig nagyon ki akartam menni, meg most is igazából, tök jó emberekkel megismerkednék, már most is vannak. De valahogy úgy érzem, végig rám telepedne ez, mamám rendesen elültette a bogarat a fülemben. Ti mit gondoltok?
-Itt maradnátok? -Elutaznátok, mert ritka alkalom és eddig úgy tűnik, semmi váratlan nem lehet? -Elutaznátok, de ha úgy adódna, hazajönnétek?
Köszi a válaszokat.
válasza: válasza:Így is lehet. Vagy úgy, hogy a saját gyereke hátat fordít neki, míg ő küzd a túlélésért, miközben mást a még szomszédai is jobban támogatnak. Ki-ki saját embersége vagy önzése alapján döntsön.
válasza:Köszönöm mindenkinek a kommenteket, nem hittem volna, hogy ennyien írtok majd !
Kezdeti fázisú daganatról van szó, egy nagyjából 1 cm-es csomó eltávolítása lesz május közepén. Utána szerencsére itt leszek 3 hétig, ahogy írtátok, meg mondták is ismerősök, hogy nagyjából annyi idő minimum a műtét utáni felépülés. Utána a laboreredmények döntik el, hogyan tovább.. Sokat beszéltünk erről a szülőkkel, és abban állapodtunk meg, hogy menjek csak ki, nincs olyan helyzet , hogy haldokolna valaki. Apám szerint is eltúlozza ezt mamám kissé. A segítségem nem dobna annyit a műtét utáni 3 héten túl. Azt mondja apám, hogy ha itt maradok, azzal elismerjük, hogy hatalmas nagy probléma van és csak rogyasztunk egyet anya térdén. (Nem struccok vagyunk, úgy gondolom, ha lenne komolyabb kemó, és ezt mondaná, akkor már azok lennénk) Ha neadjIsten rosszabbra fordulna a helyzet,hazajönnék persze, amikor már tényleg szükség lenne rám.
válasza:én nekem van egy betegségem, igaz nem halálos,de gyerekként senkinek nem mondtam el, mert utáltam, ha még el is kezdtek sajnálni én csak azt akartam, hogy ne sajnáljanak. Szóval anyukád helyzetét is megérteném, ki szeretei ha lesajnáló szemekkel nézik, mert "daganata van és jaj akkor biztos meghal"...Az egészséges emberek hajlamosak túlozni, mert inkább a saját félelmük szól belőlük,de ha beteggé válnának, rájönnének, hogy pont azt nem akarják látni, hogy mennyire aggódnak mások, mert akkor a beteg is csak aggódni kezd.
Aynukád mellrákja még gyógyítható eképp is kell reagálni, nem pedig beparáztatni szegényt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!