Maradjak, vagy elutazzak nyáron?

Nagyanyád egy érzelmi manipulátor. Anya csak egy van valóban, de életed is csak egy van. Éld meg!

Ne hallgass nagyanyádra! Szégyellhetné magát.

Anyukád gyógyulását, jó közérzetét az támogatja, ha gyereke boldogul. Nem pedig az, hogy kihagy egy ilyen lehetőséget és együtt siránkozik a nagyival, várva a legrosszabbat.

Én a gyerekemet bottal kergetném fel a repülőre, egy ilyen szituban.

Írom ezt daganatos beteg anyukaként.

Szülőként, és mint aki átesett daganatos betegségen írom. MENJ! Kemoterápiát kap sem tudsz segíteni, felesleges lenne maradnod. Nem csak életed nagy lehetősége, hanem ha maradsz, önkéntelenül is felmerül a szüleidben, hogy ilyen nagy a baj?

Nem szabad sajnálni, éreztetni,hogy féltek, mert anyukádra is ráragad. Egy tumoros olyan optimista tud lenni, de csak addig, amíg nem látja a családját halálra rémülni, és lemondani a gyerekét egy ilyen lehetőségről. MENJ!

Milyen stádiumban van anyukád? Az enyémnél végstádiumban találták meg a daganatot. Műtét + kemoterápia várt rá.

Hányásokkal teki nappalok és éjszakák.

Akkor derült ki a betegsége, amikor külföldre mentem volna melózni. Nem mentem. Maradtam. Anya meghalt. Jól döntöttem.

Mellette voltam, amikor kellett. Tartottam a hányás közben a fejét, a tálat. Takarítottam és főztem neki. Ott voltam lelkileg, amikor kellettem.

És nálunk is ott volt mellette az apám. Tehát nélkülem sem lett volna egyedül.

Ezt a kérdést magadban kell eldöntened. Csak magadra hallgass, senki másra.

Én maradnék. A tesóm nem volt itt, amikor anyuval jártam a sugárra meg a kemóra. Mire hazajött, anyu már alig volt.. Aztán elment és tesóm nem bírja feldolgozni. De az én anyukám nagyon félt és elkeseredett és nem volt társa, csak én. Én nem mennék el semmiképp.

De te nem én vagy és a te anyukád se az enyém. Csak te tudhatod.

Annyira szomorú, hogy a legtöbb embernek egyértelműen semmit nem jelent a saját családja, de egy amerikai út, az már igen!

Anyám testvérének sem állt módjában a haldokló nagyanyámat látogatni, mert be volt fizetve egy csoportos európai útra. Gusztustalannak tartom!

Én nem mennék el ilyen helyzetben, IGAZA van a nagyanyádnak, anyád csak egy van, Amerikába elutazhatsz még akárhányszor is! (Akkor is, ha ez most egy jó lehetőség, még fiatal vagy, találhatsz más alkalmat, az USA azért nem egy másik bolygón van.)

Igen, tudom, lehet lepontozni!

Azért azt bírom, hogy azt lepontozzák 0-ra, aki a végstádiumú szülőjével maradt inkább, mint hogy kimenjen.

Ezek szerint ezek a lepontozóknak ugyanennyit számítana a saját szerettük.

Amúgy lehetősége mindig van az embernek kimenni külföldre dolgozni, még akár egy következő ösztöndíjat is megnyerni, de az anyjától többször nem tud elköszönni, csak egyszer. Főleg, ha az anyja fél az egyedülléttől és jólesik neki, hogy ott vannak mellette, mert ő is tudja, hogy nincs sok hátra.

Persze a kérdező anyja más, nincs végstádiumban, sőt, lehet, hogy felgyógyul, de azt nem kéne lepontozni, aki a végstádiumban szenvedő anyját nem hagyja magára.

Pfff, mekkora sz'r emberek vannak.

És nagyanyád szerint ugyan mit tudnál csinálni?!

Virrasztani anyukád mellett, mintha már legalábbis haldokolna?

Nem mellesleg anyukád szerintem iszonyú rosszul érezné magát, hogy miatta maradsz otthon. Én személy szerint meg úgy érezném, mintha már temetnének.