Igaza van a szüleimnek, hogy azt "kérik" maradjak itthon?

Elnyom és visszahúz azzal, hogy aggódik miattad? Oké, hogy nyilván nem reális ez a félelem, de az előzmények ismeretében teljesen érthető. Az érzelmek amúgy sem racionális alapon nyugszanak.

Szerintem itt nem az a kérdés, hogy "kinek van igaza", hanem az, hogy 1. elég felnőtt vagy-e ahhoz, hogy a saját dolgaidban önállóan dönts, 2. elég empátia van-e benned ahhoz, hogy értsd a szüleid motivációit (ez nem azt jelenti, hogy a döntésedet ennek kell alárendelni!), és ne csak a saját kis önző nyavalygásoddal légy képes törődni.

Nem, egy percig sem.

Ezzel az erővel a lakásodból se lépj ki, mert elütnek :D

Hagyd őket, te tervezz, intézd a költözést, ők meg majd belenyugszanak.

1. Elvileg igazuk van, mert bennük van a félelem.

2. Neked is igazad van, mert emiatt nem hagyhatod abba az életedet.

3. Elöször is beszélj belük, hogy gondolják át, MO-on is érhet bármilyen baleset, és külföldön sem nagyobb az esély erre.

4. Másodszor ne vitatkozz velük, hanem intézd el az utadat és amikor már indulsz, akkor szólsz nekik róla, elötte fölölseges stresszelni egymást.

Egy nénit nemrég a zebrán gázoltak halálra. Itt, belföldön, falun belül. Most akkor költözzünk el innen, mert ebben a faluban meghalnak az emberek? Vagy ezentúl ne menjünk át a zebrán?

A féltés érthető, de az ember nem élhet a négy fal között bezárva. Balesetek meg sajnos mindenhol vannak. Nem csak külföldön lehet meghalni, akár a lakóhelyedtől 10m-re is érhet baleset, semmivel sem valószínűtlenebb, mint az, hogy Berlinben érjen egy tragédia. Szóval a logikájuk eléggé kifacsart, és az is tény, hogy az az élet sem ér sokat, amiben az ember csak megkeseredetten gubbaszt a négy fal között. Sajnos az élet ilyen, folyamatosan van némi kockázat, de erre nem az a helyes válasz, hogy oké, akkor feladok mindent, mert van egy század ezrelék valószínűsége annak, hogy bajom lesz.

Sosem értettem az ilyen logikát, ha itthon ér baj az miben jobb? Bárhol előfordulhat a világon, itt sem ritka.

Egyik hozzátartozónk autóbalesetben halt meg, egy ismerősömet elgázolták, hárman koccantak, ezernyi olyat ismerek, akiknek valamilyen formában volt rákja (sajnos) és volt, aki nem élte túl. Pedig nem túl kiterjedt az ismerősi köröm. Engem kerékpárral akartak elcsapni, pedig abszolút nekem volt elsőbbségem...

Pár évig vonattal közlekedtem, azalatt számtalanszor álltunk amiatt, mert elkaszáltunk valakit aki azonnal bele is halt.

Kérdem én, akkor itthon miben jobb? Érthető anyukádék aggodalma, de ilyen szempontból alaptalan. Legfeljebb akkor tudnám megérteni, ha Ausztáliába költöznél, ott azért veszélyesebb az élővilág, vagy egy háború sújtotta övezetbe.

Ahogy a többiek is javasolták már, ne legyen téma köztetek, de nyilván ne add fel az álmaidat és az életed ilyen miatt.

Egyébként át tudom érezni, mi is jövőre költözünk ki, anyós meg már attól zokogógörcsöt kap, ha a férjem két napra külföldre megy... nem is szólunk neki, csak az utolsó pillanatban, mert feleslegesen hergelné magát és stresszelne minket.