Maradjak, vagy elutazzak nyáron?
Jelentkeztem egy amerikai nyári programra, azonban édesanyámnak rosszindulatú melldaganata lett. A műtét után 2-3 hétig még pont itthon lennék. Azt mondják a szüleim, ne hagyjak ki egy ilyen lehetőséget, hiszen egészen fitt, ha baj is lenne, szólnának, és sietnék haza onnan is. Mamám viszont nagyon beparáztatott, hogy ez mennyire lelkiismereti kérdés, illetve:"Anya csak egy van". Azt mondta, ezzel sose tudnék elszámolni, ha valami történne és nem vagyok itt. Sok pénzt buknék azzal, hogy lemondom , de ilyen helyzetben nem is ez lenne a legfontosabb. Édesanyám szerint anyukája és faterom simán elegendőek lennének segíteni , de azért lelki támaszként átsegíteni egy ilyen időszakon sokat dobna a jelenlétem. Eddig nagyon ki akartam menni, meg most is igazából, tök jó emberekkel megismerkednék, már most is vannak. De valahogy úgy érzem, végig rám telepedne ez, mamám rendesen elültette a bogarat a fülemben. Ti mit gondoltok?
-Itt maradnátok? -Elutaznátok, mert ritka alkalom és eddig úgy tűnik, semmi váratlan nem lehet? -Elutaznátok, de ha úgy adódna, hazajönnétek?
Köszi a válaszokat.
“Bármikor történhet bármi,de az életet élni kell,nem a rosszat várni előre és gubbasztani egy sarokban.“
Hú, nyolcas, és ezt sikerült egy rákos beteg fiának leírnod, gratulálok.
Ti amúgy tudnátok élvezni egy utat, miközben édesanyátok otthon a halállal küzd? Ja persze, majd felhívjátok, az pont ugyanaz, mit fogni a kezét és úgy bíztatni.
Nagyon sok függ a részletektől, pl hogy milyen stádiumú anyukád betegsége. Ha nincsenek távoli áttétek, csak az elsődleges daganat, vagy esetleg a környező nyirokcsomókban van, jó esély van a gyógyulásra. Az, hogy operálják, jót jelent, mert ha áttétes lenne, nem lenne értelme a primer daganatot operálni, akkor kemót adnának rögtön. A műtétből 2-3 hét alatt fel lehet épülni. A további kezelést a kivett daganat szövettani vizsgálata alapján döntik el. Ha kemót is javasolnak, azt a műtét után kb. egy hónappal kezdik. Egy jó általános állapotú ember, akinek nincsenek krónikus betegségei, nem nagyon idős, az jól viseli a kemoterápiát is. Ha van már anyukádnak onkológus kezelőorvosa, érdemes lenne megkérdezni, milyen kezelést tervez és mit tanácsol. Mindezeket tapasztalatból írom, 2 éve volt a mellműtétem, II stádium, utána 2 hónap kemoterápia és 25 sugárkezelés. Kemo alatt egyetlen kilót sem fogytam, nem volt olyan borzasztó, mint amire számítottam. Utána a sugárkezelésre egyedül jártam be autóval naponta az 50 km-re lévő kórházba. Ismerek olyat, aki - szintén melldaganat után - kemoterápia alatt dolgozott. Megkapta az infúziót, 3 napig táppénzen volt, aztán ment dolgozni.
Ha az én lányom lennél, azt mondanám, utazz el.
Azért szomorú, hogy a válaszolók számára fontosabb egy amerikai út, mint hogy a család, az édesanya mellett álljon az ember.
Amerikába bármikor kijuthatsz. Bármikor pályázhatsz és kaphatsz ösztöndíjat, bármikor mehetsz dolgozni. Anya meg csak egy van.
Persze ezek a szülők valahol megérdemlik. Ők neveltek titeket ilyen érdekemberré, érzéketlen emberré. Szomorú.
Eleget jártam külföldön, kösz. És akkor megyek, amikor akarok.
A kemoterápiát nem mindenki viseli jól. És sokan nagyon rosszul vannak tőle. Nem csak lelki, hanem fizikai támasz is szükséges. Nem csak a házasságra, hanem a családra is igaz, hogy jobban rosszban.
De nekem mindegy. Mindenki úgy éli a családi életét, amilyen a családja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!