Mit lehetne tenni szüleimmel, akik nevetséges okok miatt nem akarják megismerni a barátomat?

Szerintem egy nagyon konzervatív szülő, aki ellenzi és elítéli az ilyesmit, előítéletes stb., az akkor sem biztos, hogy másként reagált volna és akkor sem fogadta volna jobban, ha mondjuk már x éve együtt vannak és boldog kapcsolatban élnek, szeretik egymást, mert "fúj kék a haja, akkor biztos ilyen és olyan, de a lényeg, hogy akkor jó ember már nem lehet". Nem magával a fiúval van bajuk, hiszen nem is ismerik, hanem konkrétan a megjelenésével és a szülők pusztán a külseje alapján ítélik meg, konkrétan kijelentették, hogy nem is akarják megismerni. Ennyi, ezzel szerintem nem lehet mit csinálni...Én sosem fogom megérteni az ilyen embereket. Nekem is van csomó minden, ami nem tetszik, többek között a kék vagy színes haj sem, ezért én nem úgy nézek ki és nem fogom pl. lilára festetni a hajamat, de attól még elfogadom, hogy másnak különböző az ízlése és nem ez alapján ítélem meg, mert szerintem ennyiből nem lehet sok mindent leszűrni. Ennyiből akkor, aki fekete bőrkabátot meg bakancsot hord, akkor az sátánista? Ha egy fiú rózsaszín vagy bordó pólót/inget vesz fel, akkor meleg? Ha egy lánynak rövid a haja, akkor leszbikus? Ez kb. ugyanaz és egytől egyig hülyeség...

Kérdező, a jó hír az, hogy nem nekik kell tetszenie, hanem neked. Ők kijelentették, hogy ne vidd haza, nem kíváncsiak rá és én ehhez is tartanám magad a helyedben, viszont azért a véleményemet elmondanám nekik és leülnék velük beszélni. Én többet tényleg nem vinném haza a fiút, hanem inkább náluk találkoznék vele és a városban szerveznék közös programokat. Addig amíg a szüleid így állnak hozzá, addig szerintem teljesen felesleges, mert csak feszültséget szül. Ha majd esetleg átgondolják a dolgokat és úgy érzik, hogy azért mégis érdekli őket, hogy ki a lányuk barátja, kivel van stb. és meg akarják ismerni, akkor majd szólnak és akkor már talán lesz is értelme bemutatni, beszélgetni.

Hát nem tudom, én már túl vagyok az 50-en (nem érdem, állapot) de a világon semmi bajom a kékre festett hajú emberekkel. (se a tetováltakkal, se a fülbevalót viselő férfiakkal, stb)

Nem kötelező az embernek húszon túl gyepet növeszteni nyakon felül, azt gondolom.

Kérdező, elsőre valszeg sokkolta őket, ha hosszabban együtt maradtok, meg fogják szokni, nincs különösebb jelentősége...

2 hónap után is bemutattam már a szüleimnek a barátomat, persze inkább "pofavizit" volt, nem ilyen leülős,órákig beszélgetős bemutatás.

De engem pl könnyebben elengedtek vele(nem csak a barátomra, hanem haverokra is vonatkozott)ha már azért 1-2x látták és néhány mondatot beszéltek vele, és vmi minimális elképzelésük van az illetőről,nem csak képekből meg hallásból ismerik. Az első barátomnak(16voltam) konkrétan feneke alá érő rasztája volt.

Anyukám semmit nem mondott,normális kedves volt,aztán amikor hazament a srác,kiakadt hogy úristen de ronda a haja,stb, és az ő korában az ilyeneket elvitték :D

Persze aztán nem csinált belőle gondot,mondta az én bajom ha ilyen alakok jönnek be,meg jobb mintha kopasz lenne,stb. Utána még gimi végéig jártunk,megkedvelte anyukám.

Ismerek olyan huszonéves srácot akinek havonta más színű a haja,normális,dolgozó ember,semmi fura nincs benne a haján kívül :D

Szerintem a te szüleid akkor sem kedvelnék,ha barna haja lenne...mindenesetre ne erőltesd hogy hazaviszed, ha még együtt lesztek pár hónap múlva lehet megenyhülnek.