Nem szeretem a szuleimet, ez normalis?

Majd rájössz, hogy tévedtél, ha már nem lesznek.

Nem, ez nem normális.

Valószínűleg gyerekkori sérelemből, sérelmekből fakad! A nem megfelelő, hanyag nevelés okozhat kötődési problémákat! Megnyugtatlak, Apukámmal egy evben egyszer talalkozok, s beszélek. Olyan mint ha nem is lenne! Így nagyon érzelmek sem fűzmek hozzá! Anyám pedig kifejezetten felidegesít mindig! Komolyan! Nem tudunk 2 szót beszelni úgy hogy ne menne fel a vérnyomásom! Már akkor is gyomoridegem van, ha látom hogy ő hív! Persze van is lelkiismeretfurdalásom, hogy idegbajos vagyok vele! Erről ő/ők tehetnek! Egy elrontott gyerekkor bearanyozza a további szülő-gyermek kapcsolát!

Az attól függ, hogyan bántak veled. Én se szeretem a szüleim, de nehéz is lenne azok után, hogy egész gyerekkoromban lelkileg és testileg is bántalmaztak. Nem is tartom velük a kapcsolatot, az se érdekel, hogy élnek-e még és kicsit se szégyellem magam emiatt, megérdemlik.

Persze, hogy normális. A szeretet nem jár ingyen.

Normális családban, nem igazan normális. Adtak rá okot, hogy így érezz velük kapcsolatban? Ennyiből nem lehet eldönteni, hogy bennük a hiba, vagy esetleg te vagy érzelmileg "sivár".

A kamaszkor velejárója. Evolúció bácsi nem szereti a beltenyészetet, ezért gondoskodott róla, hogy a leválás korszakában ne legyenek erős érzelmi kötelékek.