Voltatok már úgy, hogy megbántátok a gyerekvállalást?

"annyit elvárnék tőlük, hogy amikor azért is gályázok, hogy nekik is adjak belőle bőven, akkor azért jussak eszükbe és legalább telefonon beszéljünk 5 percet. Nekem mindig eszembe volt apám, amíg élt és még most is, pedig már rég meghalt."

Nem a pénzedre van szükségük, hanem rád! Nem haltál meg. Akkor menj, és legyél velük, ne csak kéthetente egy hétvégén legyél kíváncsi rájuk. Ne csak napi öt percet a drót túloldaláról, hanem napi öt órát töltsd velük személyesen! Nekik is eszükben vagy: folyamatosan az van az eszükben, hogy nem halt meg az apánk, él, megtehetné, hogy itt legyen, mégis azt választja nap mint nap, hogy nem itt van, velünk, hanem valahol máshol, másvalakikkel, nem minket választ, hanem ki tudja, kit és mit: nem legózik velünk, nem társasozik velünk, nem segít a háziban, nem jön ki a játszótérre velünk, pedig felnőtt ember, és a felnőttek saját maguk dönthetik el, hogy mikor mit csináljanak, mert ők már nagyok, épp ezért jó felnőttnek lenni, mert nekik senki se mondja meg. Pont leszarják a pénzedet, amiért "gályázol"! Különben is, hol érdekel egy nyolcévest, hogy az apja "gályázik", vagyis nem szereti a munkáját, hanem szenved tőle? A világ legtermészetesebb dolga, hogy a felnőttek dolgozni mennek minden nap, azért nem lehetnek egész nap együtt velük. Ezt el tudják fogadni. De hogy munkaidőn kívül sem vagy velük, az minden pillanatban fáj nekik. Keress olyan munkát, amit nem érzel gályázásnak, és minden egyes nap legyél ott velük iskola után hosszú órákon át! Az kell nekik. Ne te döntsd el, hogy mikor van az az öt perc, amikor meg kell nyílniuk, hogy elmeséljék, hogy mi volt velük aznap, nehogy csalódást okozzanak neked, hanem dolgozz meg azért az öt percért a jelenléteddel, hogy ők dönthessék el, hogy mikor van olyanjuk, hogy elmondják a kis dolgaikat, és ne csak a drót túloldaláról akarjál tudni az örömükről-bánatukról, hanem legyél ott, amikor megtörténik velük, hogy lásd, hogy valóban átérezd, és főleg azért, hogy ők is érezhessék, hogy továbbra is fontosak neked.

Helló, én épp ma tévedtem ide, és érdeklődöm, hogy van-e azóta valami változás? :)

Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy esetleg az exed uszította őket ellened, ha előtte minden rendben volt. (Bár miért tenne ilyet, ha addig nem tett)

Illetve a minden napi hívás azért kicsit túl gyakori egy kamaszgyereknek, szerintem :) Azt érezheti, hogy az apja folyton "rajta lóg" / "mindenről tudni akar".

Utolsó vagyok

Illetve ha kis ideig szünetelteted/ritkítod is a hívásokat, figyelj arra, hogy ne maradozz el, mert garantáltan azt fogják érezni, hogy már nem törődsz velük.

Tehát a heti 1-2 azért legyen meg mindig! Ill. amikor le akarnak rázni, kérdezd meg, hogy melyik nap és kb mikor lenne jó nekik.