Ti bevallanátok, hogy megbántátok a gyerekvállalást?

Mivel nekem a házasságom megromlott a gyerekvállalás után, akár meg is bánhattam volna. De nem... a mai napig úgy vagyok vele, hogy még a rossz házasságot sem bántam meg, mert ha az nem lett volna, akkor nem lenne egy csodálatos gyermekem. Voltak/vannak nehézségek, igen... de mindig kárpótol.

Jelenleg egy "becsúszott" babával vagyok várandós, és biztos vagyok benne, hogy nem fogom megbánni, hogy vállaltuk, bárhogy alakul is az életem.

(Azt gondolom, hogy a saját belső csatáimat sikerült már megvívnom mindkét gyermekvállalással kapcsolatban. Mert voltak vívódások! De attól, hogy megéltem a negatív érzéseimet, enyhültek.)

Mármint kinek, saját magadnak? Nem hiszem, hogy akinek már megszületett a babája, az megbánta volna. Vannak extrém nehéz kisbabák, nehéz időszakok, de megbánni...?

MIndenesetre a gyereknek sose mondj ilyet.