Eddig nem:-) 3 éves múlt 20 hetes a kistesó a pocakban.
2015. dec. 28. 20:53
Hasznos számodra ez a válasz?
2/17 anonim válasza:
Nem.
2015. dec. 28. 20:58
Hasznos számodra ez a válasz?
3/17 anonim válasza:
Dehogyis. Most őszintén,aki szereti a gyermekét,hogyan bánná meg?
2015. dec. 28. 21:11
Hasznos számodra ez a válasz?
4/17 anonim válasza:
Igen!
Anyukám a második fiam születése előtt halt meg 3 héttel. Már a terhesség alatt sem éreztem áldásnak az egészet. Ha szép kimondani,ha nem, így van. Nem arra készültem,hogy a terhességem nagy részét onkológián töltöm.
Rengetegszer éreztem azt, amikor a nagy "hisztizett" én már fáradt, idegileg kész voltam,hogy elég volt. Ezt én nem akarom. És amióta meg van a kicsi, néha még most. Talán most már csitul, de amikor hazajöttünk a kórházból itt voltam egy hasfájós újszülöttel, egy megkergült naggyal, és a gyászommal, a fájdalmammal. Bizony sokszor elmondtam a férjemnek,hogy ez nem nekem való, ehhez én nem vagyok elég jó.
2015. dec. 28. 21:12
Hasznos számodra ez a válasz?
5/17 anonim válasza:
Néha átsuhant az agyamon☹
2015. dec. 28. 21:19
Hasznos számodra ez a válasz?
6/17 anonim válasza:
Voltak rá példák sajnos.
3 gyermekem van, a 7 éves fiam sokszor katasztrófa, a 2 éves legkisebbem pedig egy született ördög. A középső gyerkőc tartja bennem a lelket. Hú, hányszor kellett rohanni a hülyeségeik miatt orvoshoz, hányszor sírtam, hogy én ezt nem csinálom tovább, .... hányszor megbántam már mindent.
Aztán kisüt a nap és ezek a gondolatok mintha nem is léteztek volna.
2015. dec. 28. 21:33
Hasznos számodra ez a válasz?
7/17 anonim válasza:
Szerintem nem létezik hogy valakinek ne suhanjon át a fején amikor már napok ota nem aludt ... Addig jó amig csak pillanatok ezek a gondolatok.
2015. dec. 28. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
8/17 anonim válasza:
Igen, én is éreztem úgy, egy-egy kósza pillanatra, mikor annyira kibuktam a fáradságtól, a kimerültségtől, a stressztől. De ettől imádom a gyermekem, és biztos vannak olyan családok, ahol minden flottul megy, hogy nem jutott eszébe. Örüljön a szerencséjének. De azt azért ne írja senki, hogy akinek ilyen átfutott az agyán, az biztos nem szereti a gyermekét.
2015. dec. 28. 21:52
Hasznos számodra ez a válasz?
9/17 anonim válasza:
Voltak nehéz pillanataim, borultam ki (mint minden szülő), de soha nem bántam meg, hogy a fiam itt van nekem.
2015. dec. 28. 22:03
Hasznos számodra ez a válasz?
10/17 anonim válasza:
Nem,pedig a 3 gyerekem közül a középső problémás.Hipotón volt,ezért különböző fejlesztésekre volt/van szükség(TSMT,logopédia,egyéni fejlesztés,speciális suli,stb.).Sokszor mondom,hogy :eléééééég,nyugalmat szeretnék,de soha nem bántam egyik születését sem.Most csak a legkisebb van itthon(a nagyok nagyszülőknél),és állandóan a 2 nagyobb szobája körül ólálkodok....de őszinte leszek,nagyon nagy könnyebbség,hogy csak 1 van itthon.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: