Van olyan anyuka aki megbánta a gyerekvállalást?

Látom, legtöbben akkor bánják meg, ha egyedül nevelik.

Sajnos én is így jártam és mai napig vallom, hogy sokkal könnyebb lenne az életem, ha a gyerek nem volna, pedig már óvodás lesz.

Persze szeretem, de ha ő nem lenne nem lennék ennyire szegény, már rég kimentem volna külföldre dolgozni és igen, párt is sokkal könnyebb úgy találni, ha nincs egy gyerek melletted.

Eleve a legtöbb ember meg se mer szólítani ha látja melletted a gyereket, hiszen nincs rám írva, hogy egyedül nevelem.

De ezen már nem lehet változtatni hiszen megszületett, szóval kár keseregni a dolgon, attól nem lesz jobb.

Magát a gyermeket nem fogod bánni, a mikort és a kitőlt megbánhatod de az nem a gyermeked hibája, és sokszor nem is az anyáé, egyszerűen csak néha másként alakulnak a körülmények mint az ember tervezi.

Nem sértésből írom de ha az anya lelkileg erős pozitív személy akkor gyermekkel egyedül is megbirkózik az élettel, nagyon nehéz de van előttem példa tehát tudom hogy nem lehetetlen.

Előttem leírták, én így gondolom.

A gyerek apjàval mi is külön fogunk menni, lassan 8 év után.

A kislány most lesz 2 éves, szóval tervezett gyerkőc volt.

Könnyebb lenne gyerek nélkül, de már itt van és vele kell megoldanom a gondjaimat. Nem lesz egyszerű újra építeni az életem. Anyuékhoz fogunk költözni, gyerkőc míg bölcsiben van, addig munka. Egyedul biztos nem sikerül kitermelnem albérletre, hiszen Pesten 85.000ft az albérlet. Egy 110.000ft-os keresetből nem lehet fenntartni :(

Nehéz, mert dackorszakos és még a kapcsolatom is sz*r. Ilyenkor megbánom, de aztán azt bánom,hogy azt gondoltamy