Egy szulo erezhet olyat hogy megbanta a gyerekvallalast?

Én tuti éreznék így, ezért is nem akarok gyereket.

Egyébként sztem ha inkább külső nyomásra jön a gyerek ("mikor lesz már unokám?" "nem fogsz kicsúszni az időből?" stb.), akkor nagy eséllyel megfordulhatnak ilyen gondolatok az anya fejében.

28N

Miért ne érezhetne ilyet egy anya? Olyan nincs, hogy ezt vagy azt nem szabad éreznünk és rossz emberek vagy anyukák vagyunk, ha ilyen érzésünk van.

Más dolog érezni és tudatosan fejben eldönteni, hogy de igenis szeretni fogom őt nagyon és örülni akarok neki, még ha ez nem is az érzéseken alapszik, hanem döntésből. A fontos, hogy utána felelős anyaként hogyan és mit cselekszel.

Valószínűleg eléggé nehéz helyzetben lehetsz és segítségre van szükséged. A környezetedben próbálj meg valakitől segítséget kérni (vigyázzon kicsit a gyerekre, barátnőkkel próbálj meg találkozni, beszélgetni, ha lelkileg nagyon nem bírod még pszichológushoz tudsz esetleg fordulni). Szerintem te is tudod, hogy nem a gyerek tehet erről és igazából nem ő teszi tönkre az életedet.

Szerintem erezheti. Es a szememben ettol nem kisebb vagy "szar" szulo.

Egy gyerek borzaszto nagy felelosseg, es nem csak az, h ellasd az alapveto szuksegleteit, hanem a kesobbi jellemformalas szempontjabol is.

En nem tudnam csinalni, minden elismeresem, aki vallalja, foleg egyedul.

Az megint mas, h az agyaval tudja, h nehez, es lehet elhamarkodott volt, nem a megfelelo embernek stb, de ha ettol meg maximalisan ellatja a gyereket es szereti, akkor szerintem ez nem gaz. Foleg nem szabad, h lelkiismereti gondot okozzon vagy rossz anyanak/apanak tartsa magat.

Nem. Nem a gyerek tette tönkre az életét, hiszen a gyerek nem dönthetett a saját sorsáról. A szülőtől nagyon csúnya dolog, ha a saját élete alakulásában a saját felelősségét elhárítja és a gyerekre keni.

Anyukám egyedül maradt velem még óvódás koromban, nem volt egyszerű, de mindig azt mondta, hogy én vagyok a legjobb dolog az életében és sose bánta meg, hogy lettem :)

aki ilyet érez, nem lehet szülőnek nevezni

egy szülő nem hibáztatja a gyereket semmiért, hisz az nem is tehet semmiről.

(a primitív emberekről nem ejtenék szót)

Kérdező, miért ne érezhetne? És egyébként is, mióta lehet akár tiltani, akár kötelezni érzelmeket, gondolatokat???

Ritka undorítóak tudnak lenni azok az emberek, akik meg akarják szabni, hogy másoknak mit kell gondolni és hogyan kell érezni... et a gondolat-, meg érzés-rendőrösdi, mindent és mindenkit kontrollálni akarás ez valami pszichés betegség lehet...

Sőt, az is kifejezetten káros, ha valaki nem tud beszélni senkivel az érzéseiről, gondolatairól, hanem kénytelen elfojtani, mert jön az ítélkező "gondolatrendőr-csapat"...

Kedves #8, és ez mit befolyásol a GONDOLATOKBAN vagy ÉRZÉSEKBEN???

(a kérdés nem az, hogy van-e felelőssége a gyereknek a saját megszületésében)

Szerintem itt páran azt nem értik, hogy más valamit ÉREZNI és más az, amikor tudatosan eldöntöd, hogy attól, mert még ezt érzed nem így fogsz viselkedni a gyerekeddel.

Az érzés egy dolog és más az, hogy mit cselekszel...

Ha negatív érzései vannak valakinek, de pozitívan kezd el cselekedni az hatással lesz az érzéseire is. Ti talán érzelmi ösztönlények vagytok, hogy ennyire úgy gondoljátok, hogy ez határozza meg milyen egy ember? Az érzések azok a dolgok, amikről az ember nem tehet és jönnek maguktól és nem szabad elnyomni. Az tesz minket emberré, hogy nem az ösztönös érzéseink vezetnek, hanem tudunk gondolkodni és aszerint cselekszünk....