Mit tennétek ha a lányotok azt mondaná nektek, hogy megbánta, hogy szült?

Erre azt mondanám neki, hogy

- édesem! Te akartál gyereket, most vállald a következményeket.

Egyrészről megérteném, mert én sem akarok gyereket és undorító ez a rózsaszín maszlag meg álszentség ami a gyerekvállalást körbeveszi, hogy az milyen csodálatos, közben meg titokban a felük csak szenved vele.

Másrésztről pont ezért nem is lesz lányom! xD

Kérdező, semmi különöset, elkezdenék beszélgetni vele, hogy miért gondolja így, mert lehet, hogy egyébként megoldható nehézségeket lát a szülés következtében előállt megoldhatatlan sorscsapásnak.

Másfelől meg az sem mindegy szerintem, hogy előzőleg az ő saját szabad akarata teljesült-e a gyerekvállalással-szüléssel, vagy mások dumálták rá-nyomták-kényszerítették bele...

Megkérdezném, miért érzi így. Lehet, hogy most csak megijedt a hitelen jövő változásoktól, felelősségtől.

Biztosítanám, hogy támogatom mindenben. Segítenék neki, korától függően X órára/napra átvállalnám az unokát, hogy kicsit összeszedhesse magát.

Azzal, hogy a lányod megbánta, hogy szült te nem igazán tudsz mit kezdeni... :)

Talán neki kellene elgondolkodnia, hogy magát a szülést bánta meg, vagy azt, hogy nem a megfelelő emberrel, nem a megfelelő körülmények közé szülte a gyereket!

Mit bánt meg rajta? Nem olyan a teste mint előtte? Vagy Vagy mit? Részletezhetnéd!