Mit tennétek ha a lányotok azt mondaná nektek, hogy megbánta, hogy szült?

Na látod megmondtam,hogy még korai.

Mégis mit lehet erre mondani,már nem tudja visszacsinálni,nőjön fel a feladathoz más választása nincs.

Miért érz ezt, mit mond?

Egy biztos, én nagyon figyelném, hogy megfelelően bánik e a kicsivel, nehogy ő lássa kárát.

#12 / #14 - na, ha azt akarjátok, hogy a lány egy életre megutálja ezt az egész születés/anyaság dolgot, a tanácsaitok erre aránylag biztos út... mert ezek az emberben úgy képeződnek le, hogy arról is a szülés/gyerek tehet, hogy az én szülőm jogot formál beleavatkozni a családi életembe, illetve jogot formál magának ellenőrizgetni/kontrollálgatni/beleszólni...

Szóval, ha az ember azt szeretné, hogy annak a lánynak idővel pozitív irányba változzon a véleménye, akkor pont ezeket NE...

Szóval Kérdező, nem, biztosan nem kezdenék el beleavatkozni a gyerekem családi/párkapcsolati dolgaiba, és (extrém esetek leszámításával) biztosan nem avatkoznék bele a gyerekkel kapcsolatos dolgokba se, hacsak nem maga a lányom kéri...

Egyébként meg szerintem a dolog túl van ragozva, az emberek nem kis része valójában megbánja, hogy az adott körülmények között és helyzetben szült, legfeljebb ennek a nem kevés embernek a többsége még önmagának sem meri bevallani a belé nevelt társadalmi elvárás okán, és azt látod, hogy amíg fennen hangoztatja, hogy ő milyen boldog a babájával, addig valójában állandóan idegbajos, mindenféle pszichés meg pszichoszomatikus bajai vannak, rámegy a párkapcsolat, elromlik a szexuális élet, stb...

Ehhez képest a kérésben szereplő lány jóval előrébb jár, jóval egyszerűbb helyzetben van, mert felismeri, meg meri fogalmazni az érzéseit, a problémát. Valójában pont ez ad esélyt arra, hogy a problémát meg lehessen oldani... frászt pont attól kell kapni, ha azt látnád, hogy a lányod fennen hangoztatja, hogy hogy imádja az anyaságot, miközben nyugtatón él, bomlik fel a párkapcsolata, állandóan frusztrált, mindenki mást hibáztat, és a saját valódi érzései miatti bűntudatot a gyerek se**ére növéssel kompenzálja túl... na, ez ritkán oldódik meg, és sokkal gyakrabban lesz belőle egy "bezzeg ÉN feláldoztam érted az életem" típusú zsarnok anya és elszúrt életű gyereke...

még mindig nem kaptam arra választ, hogy pontosan miért is bánta meg a szülést?

A szülést bánta meg, vagy azt ami utána jött?

Vagy egyáltalán nem akart gyereket, de a helyzet úgy hozta, hogy mégis terhes maradt és megszülte, lesz,ami lesz alapon?

Komolyan érdekel!

Ha ezekre a kérdésekre nem tudsz válaszolni, akkor kár belemenni a részletekbe! Ez elég összetett ahhoz, hogy csak úgy lehessen róla általánosságban véleményt formálni!

Ha pedig konkrétumokat nem adsz, nem lehet még csak meg sem közelíteni a problémát!

Kedves kérdező!

Ha már kérdeztél, kérlek válaszolj a segítő kérdésekre, mert ez így nem korrekt.

Ha fiatal a lányod és pici a baba, akkor néha érezheti úgy, hogy bezáródtak a kapuk előtte, a kisbabán kívül nincs élete, míg a kortársai bulizni járnak....

Azért ne hagyd magára, beszélgess vele sokat, és leginkább ha tudsz egy-egy órára vigyázz a babára....