Egy szulo erezhet olyat hogy megbanta a gyerekvallalast?

Szerintem ez a szülők 98%-ának eszébe jut, mikor először töri össze a gyerek a méregdrága Ipod-ot, vagy mázolja össze levakarhatatlan zsírkrétával a frissen festett falat.

Aztán elfelejti.

Aztán megint eszébe jut, mikor behívatják a tanárok, mert a gyerek iskola helyett horgászni jár, csak erről senkinek nem szól, mikor reggel elindul otthonról.

Aztán elfelejti.

Aztán megint eszébe jut...

:-)

Nem mindenki szemét, mert ilyesmi olykor megfordul a fejében.

Az a baj, ha ez az érzés állandósul és a szülőt ellenszenvessé teszi a gyerekkel szemben. De ez az állapot is kezelhető, ilyenkor feltétlen segítséget kell kérni! Ha kell szakembertől! A depresszió kiterjedhet a gyerekvállalás kérdésére is.

Egy gyerekkel mindig van "baj", kötelesség, akkor is ha egyébként nem rosszalkodik.

És ha már egy viszonylag problémamentes gyereknél, egy átlagos élethelyzetben is simán felmerülhetnek ilyen gondolatok, akkor egy súlyosabb élethelyzetben miért ne merülnének.

Erre próbáltam rávilágítani.

Kedves #11, persze...jut eszembe, pár éve a Vatikán közreadta Teréz anya levelezését, amiből egyértelműen kiderül, hogy Teréz anya (úgy mint boldog és reménybeli szent) az általa megtapasztalt dolgok hatására elég sokszor jutott arra a gondolatra, hogy Isten nincs, nem létezhet... és ezeket a gondolatait meg is osztotta a barátaival. És? és a Vatikán közreadta. És? Szentté avatják, példaképnek teszik meg. És?

Szóval az a vicces helyzet van, hogy amíg a konzervativizmus erős bástyája, az Európában legnagyobb egyház már rég eljutott odáig, hogy képes helyén kezelni és akár példaként állítani az érzelmi-gondolati szabadságot és a kétkedés jogát, ezt a legemberibb érzést, akkor egyesek még mindig a "borrrrzalmas, fertőőőő, egyáltalán hogy juthat ilyen az eszedbe!!!" szinten ragadtak meg... szerencsére már nincs módjuk tüzifát cipelni az eretnek gondolatokat megfogalmazók máglyáihoz ezeknek a "jámbor lelkeknek"...

Néha szerintem mindenki így érzi, az a kérdés, hogy kezeli.

Az, hogy megbánta, nem jelenti azt, hogy a gyerekét hibáztatja, ez két különböző dolog...

11- az a szülő, aki MEGBÁNTA, hogy gyereke lett, mert az ÖSSZEFIRKÁLTA a "méregdrága" tapétát, vagy lejtette a méregdrága Ipod-ot (ahogy írod).

Az egy infantilis, értekvesztett péniszkalap, nem szülő.

Nem tudom, hány éves vagy, de egyszer, ha túllépsz a pubertás-kori érettségi szinten, rájössz, hogy a tapéta imádata és a gyereked felé érzett érzelem, hogyan hasonul egymáshoz.