Voltatok már úgy, hogy megbántátok a gyerekvállalást?

"a gyerekeket akartam/akarom"

Akkor meg ne mondj ilyet, hogy megbántad a gyerekvállalást.

Persze, hogy távolodnak tőled: felnőnek.

"Úgy érzem, mint ha csak kihasználnák a helyzetet és önző módon sokszor tojnak a fejemre. Nekem már csak ők maradtak, de kezdem azt hinni, hogy már ők is csak csalódást fognak okozni"

Ők meg valószínűleg úgy érzik, hogy te vagy az, aki csak önző módon tojik a fejükre: amikor épp olyanod van, amikor neked kényelmes, akkor felhívod őket, és elvárod, hogy ők akkor legyenek mindjárt beszédes kedvükben, meg érjenek is rá cseverészni veled, nehogy csalódást okozzanak, amikor viszont nekik lenne rád szükségük, akkor nem vagy sehol, leléptél, otthagytad őket azzal, akitől minden normális ember elválna. ;-)

"kezdem azt hinni, hogy már ők is csak csalódást fognak okozni"

Hát ha azért vállaltál gyerekeket, hogy legyen, aki majd nem fog csaldást okozni, akkor rossz lóra tettél, mert a gyerekeknek nem az a dolguk.

Na ezért nehéz gyerektémában beszélni őszintén, mert rögtön megbélyegeznek. Nekem is volt egy korszakom, amikor szartam a szüleimre, de hamar észbe kaptam.

Remélhetőleg velük is így lesz.

Sokan megbánják, főleg az anyák, de a többség soha nem vallaná be, néha még maguknak sem. Akkor szoktak megkattanni.

Egyébként érdemes előbb kiismerni a másikat, és csak utána közös gyereket vállalni. Nem kell csak azért gyereket csinálni, mert a társadalom elvárja, és legyen minél előbb...

#14-es vagyok.

Nem lett volna baj, hogy elváltak volna. De 16 éven keresztül váltak, közben folyt a vér otthon és többször aludtam az utcán, mert féltem hazamenni, éjszaka dörömböltek verőlegények anyám ajtaján, amiket apám küldött. És mesélhetnék még, milyen módszerekkel tették tönkre a gyerekek életét a másiknak való rossz akarásuk közepette. Persze senkitől sem tudtam segítséget kérni, azt hittem én vagyok a rossz, mert ők bántottak.

A végén 14 millió forint volt a perköltség, amit a bíróságnak kellett befizetniük. Ez is egy érdekes döntés volt részükről.

Mai napig számon kérik rajtam, hogy miért nem támogattam őket, mai napig rémálmaim vannak, ahogy apám ököllel veri a nővéremet és ahogy anyám földhöz vágj az edényeket.

Röviden: a szociopaták is képesek néha gyereket vállalni.

Mindenesetre amióta az élettársam említette, hogy gyereket akar, azóta nekem nem áll fel - azt gondolom, rendesen átrendezték az idegrendszeremet a szüleim. De szerencsére most az anyagi helyzetem is hulladék, úgyhogy a gyerek vállalást egy ideig jegeljük.