Idegesít az apám. Ezért bűntudatom van. Mit tegyek?
Nem jár el dolgozni. Mindig hallgattam a szentbeszédeit mindenféléről, de ő nem úgy viselkedik a gyakorlatban (és szerintem ezt nem veszi észre). Sosem volt a családunk anyagi biztonságban, régebben kijárt külföldre, de most már csak itthon tesped. És csodálkozik, hogy nem érzi azt, hogy tisztelném. Legszívesebben ordítanék vele, de félek, hogy összetörné, ha megtudná h mit gondolok róla. Most készülök egyetemre, és attól tartok, hogy az is kérdéses, hogy itthon a szüleim megéljenek (mert ráadásul költeni azt tud apám...), nem még hogy nekem biztosítva legyen a taníttatásom.
Anyámra is haragszom, amiért ilyen töketlen, de azt is megértem, hogy az anyagiak miatt nem olyan egyszerű ez a válás téma... (meg arra is fogják, hogy a tesóm meg miattam nem válnak el).
Szóval rettentően dühös vagyok, néha gyűlöletet is érzek iránta, de ugyanakkor bűntudatom is van. Mit csináljak?
válasza:
válasza: válasza:Szerintem én lezárom ezt a kérdést. Ötletet nem kaptam/kapok, hogy hogy oldjuk meg ezt a családi konfliktust, az egészből csak egy meddő vita lett.
Itt mindenki annyira tisztán lát mindent, hogy egyből tudja mi a hazugság és mi nem. Mondjuk, ha már apát annyira akarjátok hallani, ennyi erővel anyámat miért nem kérdezi senki? És igen, anya mindent meg is tesz hogy egyetemre járhassak...
De amúgy most komolyan az a fontos, hogy mit hazudgálok? (Igazából feltehetném elméletben is a kérdést, nekem csak megoldásokra/ötletekre lenne szükségem.)
De ez biiiiiztos hazugság, mert olyan nem létezik, hogy egy apa azt mondja a lányának hogy menjen egyetemre, de közben ő nem dolgozik.. (Nem vagy egy Sherlock)
De amúgy ezek a kommentek elszomorítottak. Belátom, kár volt azt írni, hogy egyetemre készülök, mert itt szinte mindenki már egyből (annyira jellemzően) egy lusta,dolgozni nem akaró, toporzékoló, taknyosra asszociált (aki lepontoz mindenkit). Holott a lényeg annyira nem ez lett volna!
Az is elkeserítő szerintem, hogy vlki azt írja, hogy 18 éves kor után legyen teljesen önálló a gyerek és csak akkor támogassák továbbra is a szülei, ha ők is azt akarják, hogy egyetemre menjen. Ez valami vicc? Ha a szülő nem akarja, akkor a gyerek ne is kapja meg a lehetőséget,a támogatást (és nem csak az anyagit!) hogy egyetemista legyen?
Annyira álszent, általánosító dolog, ez a "más is túlélte már az egyetemet munka mellett".
De ez már a személyes véleményem.
Részemről lezártam a vitát, megpróbálok keresni máshol megoldást. Nektek további jó időtöltést!
válasza: válasza: válasza:Az én voltam utolsó, mert veled ellentétben meg tudom érteni a problémáját. Hogy konstruktívan is hozzászóljak a témához: Mivel apád támogotására nem számíthatsz, ezért valószínűleg a diákmunka szükséges lesz, hogy meglegyél. Ha esetleg fizetősre kerülsz egyetemen, akkor fel tudod venni a diákhitel 2-t. Igen rossz hitellel kezdeni a nagybetűs életet, de azzal kell dolgozni ami van. Hidd el tudom milyen ez, magam is egyetemista vagyok.
25/F
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!