Meddig "egészséges", ha a gyermek egy szobában alszik a szülökkel?

16os...nem lesz semmi féle komlexusa.

A fiam 12 éves koráig velem aludt.Egyik napról a másikra kiment a saját szobájába.Normális kamasz lett, ma már 19 éves és normális felnőtt normális párkapcsolattal.

2 lányom van. Most 4 és 7 évesek.

Egy szobában aludtunk, mivel még nem tudtunk gyerekszobát kialakítani. Kb. 3 éves volt a nagy, amikor kitíltottam az anyunkból. Egyszeruen nem lehetett mellette aludni. Mind a ketten fáradtak voltunk a munkában. 6 és 3 évesek voltak, amikor elkészult a gyerekszobájuk. Kozosen vannak egy szobaban. Nagyon szeretik. Néha a nagy még átjon hozzám, ha rosszat álmodik.

De egy 7 évesnek semmi keresni valoja nincs a kozos ágyban. Foleg úgy, h nem te vagy a gyerek apja.

31N

"nem azzal van gond," -de az IS. Sőt!

Nem véletlenül kérdezik a nevelési tanácsadóban a tanulás/figyelemzavaros/ szorongó/ problémás gyerek nevelőjét / szülőjét: pszichológusok első körben:

hol alszik? van külön ágya? van kuckója?

Egy ágyban aludni - 1 hónap felett (onnan már nehéz leszoktatni)a szülő részéről felelőtlenség és saját kényelmét és vágyait elégíti ki vele.

(A másik felnőtt elég ha a pénzt adja)

Baj, és a hatás talán csak 15-20-30 év múlva jön elő, mikor is a pszichiáter vért izzad, míg kihúzza belőle a baj forrását - miért impotens,vagy miért nem tud kapcsolatot kialakítani, vagy miért depressziós, miért szorong, miért hisztérikus stb.

Persze nem mindenki lesz beteg- mint ahogy a veréstől se mindenki lesz az. Ezerféle hatás és reakció lehet.

És veszélyesebb és rejtettebb a probléma, mint akit ütnek-vernek - ott az elég egyértelmű, hogy mi a baj, és a zavar okát könnyen megtalálja maga is, orvos nélkül, el is tud határolódni, el tudja engedni és akkor normális FELNŐTT életet tud élni.

De ez SZERETETBE van álcázottan burkolva.

És ezektől nehezebb szabadulni - hisz szeretet? miért nem jó?

Valójában a szülő ilyenkor magát szereti önző és rossz módon.

Ezekből lesz később a kegyetlenségig önző anyós is - aki nem tudja elviselni, hogy felnőtt a gyereke.

Nevelni nehéz és szép feladat - óriási felelősség!

Az ember az emberré levést az embertől tanulja.

No azért perverzió meg komplexus az ilyenkor sincs általában... Én is anyámmal aludtam még tiniként is, igaz, lány vagyok, de a fő az, hogy neki nem volt párja. Az egészen más. Aludtam már idegenekkel is egy nagy ágyban vagy sátorban, ez még csak nem is feltétlenül intim dolog.

Én azért tartottam durvának az esetet, mert bejött egy már nem is roppant friss párkapcsolat, de a túlzott ragaszkodás se jó jel, lehet, hogy tényleg kéne pszichológus vagy valahogy máshogy kellene biztosítani a fiút, hogy az anyja mellette van, nem feltétlenül fizikailag és nagyon közel, de számíthat rá mindig.

Amikor pedig túltolják, hogy jaj, de egészségtelen, eszembe szokott jutni a Föld lakosságának ama jelentős része, ahol az egész családnek egy szobája, sátra, akármilyen van. Ettől még nem lesz mindenféle problémájuk a gyerekeknek. (Nagyanyám házában is egy szoba volt, igaz, párkapcsolat ott sem. De kreatív emberek meg tudják oldani.)