Hogyan beszéljek erről a szüleimmel (továbbtanulás)?

"Mindenképpen szeretnék tanulni. Egyrészt azért, mert ezt legalább valamennyire szeretem, szerettem iskolába járni és tanulni. Még azokat a tárgyakat is szívesen tanultam, amiket amúgy utáltam, pl. a fizikát is gyűlöltem, de mégis foglalkoztam vele és ötös voltam belőle. Tanuláson kívül tényleg soha nem csináltam semmit, mindig kínlódás volt még a nyári szünet is, mert nem volt mit csinálni és, ha tehettem, akkor is tanfolyamokra vagy táborokba jártam, ahol tanulhattam."

Az iskola a te világod! Legyél tanár, komolyan! A nyári szünetek se lesznek unalmasak: szervezkedhetsz mindenféle táborokban, magántaníthatsz, stb.

#33:Leírta a kérdező hogy NEM szeretne dolgozni. Inkább otthon ül és netezik egész nap. Ez szánalmas. Felesleges tanácsot is adni mert sokaknak direkt nem válaszol, csak azt hajtja hogy tanulni akar és dolgozni nem.

Elmondanám neked hogy érettségim van egyelőre(még tanulok a főiskolán levelezőn), szintén nem nagy városban lakok és bekerültem irodai munkára ami nem csak adatrögítéssel jár hanem komolyabb munka. Persze könnyebb arra fogni hogy jaj nincs nálunk semmi lehetőség. Dehogynem... Nézni kéne az álláshirdetéseket naponta. Ja vagyis bocs. Biztos nincs rá időd. Gondolkodj még 10 évet mert apuciék eltartanak addig is míg kitalálod 30éves korodra hogy mit is tanulj.

Szégyen a mai fiatalok gondolkodása és a szülők sem különbek hogy ezt megengedik.

"nem értem, hogy ez miért háborít fel egyeseket olyan szinten, mintha az ő zsebükből venném ki pénzt..."

Nagyon áttételesen, de az ő zsebükből is kiveszed. Hiszen ha nem dolgozol, nem vagy az ország javára, akkor nekik kell több adót fizetniük, annyit, hogy neked is jusson belőle közvilágítás, utak, egészségügyi ellátás meg minden.

"Másrészt pedig azért is szeretnék tanulni, mert kell. Egy szál érettségim van, ezzel nem megyek semmire."

Ez igaz, annyi ésszel, amennyi neked van, hülyeség lenne nem továbbtanulni. De amíg nem tudod, hogy mit, addig tényleg nincs értelme elkezdeni egy egyetemi képzést. Viszont addig is kéne csinálnod valamit. Csinálni. Nem csak azon filózni, hogy elmenj-e pályaválasztási tanácsadásra. Már ezerszer elmehettél volna... Mondjuk elmész hétfőn. Jó. És kedden? És szerdán? És utána? Az csak egy egynapos program (még annyi se). Azzal nincs megoldva semmi. (Az nem egy ilyen rendszeresen odajárós valami, ahogy korábban írtad.) Attól még továbbra is csak elmenne melletted az élet anélkül, hogy bármit megtapasztalnál, anélkül, hogy jobban megismerhetnéd saját magadat. Hiszen azt is írtad korábban, hogy már kitöltöttél egy csomó személyiségtesztet is. Egyébként azok nem mutattak egy irányba? Nem az jött ki mindből, hogy olyan munkát érdemes választanod, ahol emberek között lehetsz, meg ilyenek?

"El tudnék menni dolgozni, ha nagyon szeretnék, akkor munkát is találnék..., de szerintem erre sem lehet alapozni egy életet."

Nem egy egész életet kéne rá alapozni, csak mondjuk fél évet. Aztán szeptemberben meglátod, hogy mész-e egyetemre vagy mégse. Attól, hogy elkezdesz dolgozni, még felvételizhetsz is. Egyre inkább az van, hogy nem feltétlenül egy egész életre kell szakmát választani. Kisebb egységekben gondolkodj: egy-két években, ötévekben, nem mindjárt 120-ban.

"Egy olyan kisvárosban lakok, ahol még az se nagyon talál állást, akinek normális végzettsége van...nem igazán van munkalehetőség és tulajdonképpen a legtöbb helyre max. kihalásos alapon lehet bekerülni. Nekem nincsen semmilyen szakképzettségem, nem értek semmihez, ezért csomó lehetőség kiesik...ha lenne is olyan hely, ahová elég az érettségi pl. kocsma vagy bolt, akkor sem engem vennének fel, mikor van még rajtam kívül legalább 30 jelentkező, akik között van olyan, akinek már van tapasztalata, idősebb és esetleg szakirányú végzettsége is van (pl. a városban is van egy ipari, ahol temérdek felszolgálót és eladót képeznek, annyi van, mint a pusztulat). Nem akarom erre fogni..."

:) Amellett, hogy tök logikus, amit írsz, te magad is tudod, hogy ez mind csak kifogás. Ha meg sem próbálod, persze, hogy nem téged vesznek fel. Egy csomó munkaadó amúgy se úgy gondolkodik, ahogy írod, hanem mindenféle más megfontolás alapján igenis pont téged venne fel (mert neked elég, ha kevesebbet fizet, mint egy tapasztalt, szakképzettnek; mert te nem fogsz elmenni folyton betegállományba a három-négy kisgyerekeddel; mert te munkaképesebb vagy, mint egy 50 éves; mert ránézésre intelligens és jólnevelt vagy, így egy csomó mindent pár nap alatt megtanulnál, és nem kéne mindent nulláról kezdeni veled akkor se, ha szakképzettséged nincs, pl. nem kéne arra is felhívni a figyelmedet, hogy ha bejön egy vendég, köszönj neki, stb.).

"megmondom őszintén, hogy nem szeretnék elmenni dolgozni (ha nem lenne választásom, rá lennék szorulva, akkor értelemszerűen megtenném), ha még egy évet halasztanék, akkor arra más tervem lenne."

Milyen más terv?

"Nem kifejezetten látom értelmét. Ha elmennék dolgozni, akkor sok minden változna, minden nap eljárnék a munkahelyemre, dolgoznék, lefoglalnám magamat és pénzt is tudnék keresni, de úgy gondolom, hogy ez a valódi problémámat nem oldaná meg. Nekem jelenleg nem az a bajom, hogy unatkozok itthon, hogy nincs mit csinálnom vagy több pénzre lenne szükségem, hanem az, hogy nem tudom, hogy mi való nekem, hogy hogyan tovább és mit kellene kezdenem az életemmel."

Többen is úgy látjuk itt, hogy igenis lenne értelme elmenned dolgozni, akkor is, ha te nem úgy gondolod. Hiszen pont azzal érnéd el, hogy kezdjen tisztulni a kép, hogy tulajdonképpen mi való neked. Otthon ücsörögve nem tapasztalsz meg semmit, ha viszont dolgozni járnál, akkor egyre világosabb lenne, hogy

- olyan munkát akarj-e hosszú távon, ami korán keléssel jár, vagy olyat, ami nem

- kötött vagy kötetlen munkaidőset

- egy helyben ülőset vagy rohangálósat

- olyat, ahol beosztott vagy és csak azért felelsz, amit konkrétan te csinálsz, vagy olyat, ahol vannak beosztottaid

- olyat, ami egyenruhás meló vagy olyat, ahol kényelmes ruhákban lehetsz egész nap

- olyat, ahol sokat lehet keresni, vagy olyat, ahol csak átlagos a fizetés

- olyat, ahol emberek között vagy egész nap, vagy olyat, ahol kb. egymagad

- ha emberek között levős munka, akkor olyan, ahol minden nap mások jönnek, idegenek, vagy olyan, ahol mindig ugyanazok között az emberek között vagy

- olyat, ahol csak magyarul kell beszélni, vagy olyat, ahol idegen nyelven is

- olyat, ahol gépeket kell kezelni, vagy olyat, ahol gyerekeket :)

- számítógép előtt ülőset vagy alkotósat

- stb. (ez mind csak a jéghegy csúcsa, millió ilyen dolog van még)

Lehet, hogy tudnál is ezekre válaszolni, de az mind csak elmélet lenne. Munkatapasztalattal a hátad mögött tudnál csak igazi válaszokat adni az ilyen kérdésekre, és akkor kezdenéd érezni, hogy mi az, amit igazán akarsz, és mi az, amit biztosan nem. El kéne jutnod odáig, hogy el kelljen gondolkodnod rajta, hogy otthagysz-e egy munkahelyet cserébe valami másért, vagy inkább azt csinálod tovább. Meg kéne tapasztalnod, hogy a fenti kérdések közül melyek azok, amikre fontos válaszolni, és melyek azok, amik személy szerint neked a tökmindegy kategória.

"Ha elmennék dolgozni... Egyébként a szüleim is ugyanezt mondják, ők sem támogatják ezt az ötletet."

A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve...

"Szerencsére meg is tehetik azt, hogy minden gond nélkül eltartsanak, tehát nekik ilyen jellegű problémájuk nincsen ezzel az egésszel."

Nem is nekik van problémájuk, hanem neked...

"Ők is inkább amiatt aggódnak, hogy mi lesz így velem és azt szeretnék, ha minél előbb megtalálnám önmagam és rájönnék arra, hogy mit szeretnék csinálni."

A szüleid azzal segítenének a legtöbbet, ha most már, hogy nagykorú vagy, elvárnák, hogy anyagilag is beszállj a háztartásba meg ilyesmi. Akkor is, ha nincs rá szükségük anyagilag. Azt kéne felismerniük, hogy neked van rá szükséged. Lelkileg. Így a pénzt nem tanulod meg se megbecsülni, se beosztani, se háztartást nem tanulsz meg vezetni, se semmi ilyen alapvető dolgokat. Mert gondolom, zsebpénzt se rendszeresen csak x forintot kapsz, hanem ha bármikor kell valami, mondod, ők meg pénzelik minden ötletedet... A házimunkából se jut rád kb. semmi, mert arra meg gondolom, ott a takarítónő... Ez a baj. Hogy minden tudásod csak elméleti, semmi gyakorlat... Menj el dolgozni, tényleg. Már csak azért is, hogy lásd, másoknak milyen életük van. Mert te burokban élsz még mindig.

Aztán ha kitaláltad, hogy milyen szakos tanár legyél, akkor menjél egyetemre! :)

ha nem vagy hajlandó semmiben kipróbálni magad (=dolgozni), akkor honnan tervezel ihletet szerezni továbbtanuláshoz? vagy azt várod, hogy álmodban meglátod azt a szakmát, amire teremtettél?

azt meg nem hiszem el, hogy semmilyen okj-s szakma nincs, ami legalább egy kicsit érdekelne. lány vagy: szeretsz körmöt festeni? manikűrös. szeretsz a hajaddal foglalkozni? fodrász. szeretsz sminkelni, bőrápolással foglalkozni? kozmetikus. ezeket 2 év alatt el lehet végezni, és ha neadjisten külföldre mennél, ezekkel seperc alatt jól fizető munkád lenne.