Hogyan beszéljek erről a szüleimmel (továbbtanulás)?
Tavaly jelentkeztem egyetemre, leérettségiztem, felvettek, de végül nem iratkoztam be. Fogalmam nem volt, hogy mit akarok tanulni, mi érdekel, viszont valamit muszáj volt választanom ezért megtettem, de attól ahhoz a szakhoz még ugyanúgy nem volt semmi közöm, nem is örültem neki mikor megkaptam az értesítést, hogy felvettek, konkrétan nem érdekelt az egész. Ekkor ezt elmondtam a szüleimnek, akik azt válaszolták, hogy jó rendben van, akkor ne menjek el, ha nem szeretném, mert akkor úgy semmi értelme nem lenne csak kidobott idő és pénz és energia, hanem akkor inkább maradjak itthon és majd jövőre újra jelentkezek egy másik szakra. Ugyanaz történt, mint tavaly...idén sem tudtam, hogy mit szeretnék tanulni, mi érdekel és teljesen tanácstalan voltam, ugyanúgy választottam valamit, mert kellett és megint azt érzem, hogy én azt nem akarom. Ugyanakkor semmi egyéb alternatívám nincsen, hogy pl. akkor a pótfelvételin máshová jelentkezem vagy inkább kitanulok egy szakmát stb., mert nem érzem azt, hogy bármi is érdekelne. Nem tudom, hogy mit szeretnék tanulni, utána mivel szeretnék foglalkozni stb., pedig az elmúlt időszak másról sem szólt, csak arról, hogy szakleírásokat meg tanterveket olvastam, nyíltnapokra jártam, mindennek utánaérdeklődtem stb...
Nem tudom, hogy hogyan reagálnának, ha elmondanám nekik, hogy lehetséges, hogy ezt a szakot sem kezdem el...alapvetően megértik a helyzetem, ők is tisztában vannak vele, hogy fogalmam sincsen, hogy mit akarok kezdeni magammal, de azért tavaly sem fogadták túl jól és ez mégis már a második alkalom lenne. Szóval nem tudom, hogy hogyan kellene velük ezt megbeszélnem, mert amikor szóba kerül a továbbtanulás, akkor terelik a témát, nem akarnak róla beszélni és akármikor kérdezek tőlük valamit ezzel kapcsolatban, hogy mi a véleményük stb., akkor vállat vonnak, max. annyit mondanak, hogy “nem tudom, nem az én dolgom” és ezzel le van rendezve a dolog.
Szerintetek?
20-as
Nem azzal van a baj, hogy felsőoktatás vagy OKJ és nem is azzal van a baj, hogy mondjuk sok pénzbe kerülne vagy ilyesmi, hanem azzal, hogy egyik sem érdekel. Ugyanúgy nem tudnék szakmát sem választani, mint egyetemi szakot. Szimplán időhúzásnak pedig ugyanúgy nem lenne értelme, mint ahogy annak sincsen, hogy mondjuk elkezdjek egy random szakot, ami nem érdekel vagy, hogy itthon ücsörgök évekig.
21-es
Tavaly a gazdaságinformatikát tettem első helyre (mellette még megjelöltem mérnöki szakokat, informatikus és villamosmérnök), idén pedig szintén több szakot megjelöltem (angliszitkát, szlavisztikát és a keleti nyelvek és kultúrák több szakirányát is).
Szóval tavaly csupa reálról mondtad, hogy semmi közöd hozzá, idén meg csupa humánról mondod ugyanazt. :)
Lehet, hogy keverni kéne a kettőt: lehetnél idegen nyelven tanító matektanár, mit szólsz? :)
Én úgy látom, hogy ezek alapján most még nem vagy felkészülve rá, hogy tovább tanulj. Próbálj meg keresni valami munkát, kezdd el felépíteni az életed, aztán lesz időd rájönni arra, hogy mit is szeretsz. Ha a gyermekem ezzel jönne oda hozzám, akkor teljes mértékben megérteném és elfogadnám a döntését, de mint láthatod, van egy konkrét terv, nem csak a nagy semmi. Mellette tanulhatsz idegennyelvet, vagy valamit, ami érdekel.
Egyébként sem való mindenkinek a továbbtanulás. Ha te is így érzel, akkor ne csináld.
Lol sztem asd el magad.
2 ev alatt semmi se erdekel? Menj el melozni, gyujtsd a penzt es majd kiforrja magat. En ket ev otthon ules utan biztos zavartam volna a gyereket munkat keresni.... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!