Apámnak miért kell így viselkednie velem? Elég igazságtalan.

Apám elég igazságtalanul bánik velem. Mindig mindenért én vagyok a hibás, mindig én vagyok a paraszt. Már rég kezdődött ez az egész.

Van egy 2 évvel fiatalabb húgom és egy 7 éves kisöcsém.

A húgomat nagyon elengedték, szinte bármit megtehet. Eljárogat bulizni (ez engem még nem is zavar, mert én nem vagyok bulizós fajta), másnap kora reggel én vagyok felkeltve, hogy vigyázzak az öcsémre vagy menjek le a boltba, mert a "szegény" húgom fáradt és alszik (mindig d.u. 2 körül szokott felkelni, én meg 8kor, jó esetben).

Mindig én vagyok leküldve a boltba, mindig nekem kell levinnem az öcsémet a játszótérre, mindig nekem kell segíteni a házimunkában. Húgomnak tényleg SEMMI dolga nincs. Amikor megkérdezem, hogy a húgom nem tudja elintézni a dolgot, akkor mindig megy a szájhúzogatás és a bunkózás, hogy "Akkor hagyd a p*csába, majd elintézem".

Az ilyenek kb mindennaposak, amikor fater itthon van.

2 éve, amikor érettségire tanultam, akkor is fater benyitott a szobámba és leküldött boltba, mondtam neki, hogy tanulok, most nem tudok lemenni. Erre duzzogva odanyögi, hogy "Akkor hagyjad a p*csába" és bevágta az ajtót (szinte mindennap ez volt) és amikor érettségi után meglátta a bizimet, akkor mondta, hogy az angol emelt lehetett vna jobb (egyedül az lett 3as, a többi 4-5-ös). A húgom ebben az időszakban sem csinált semmit, csak feküdt és TV-t nézett...

Tavaly, amikor ő tanult érettségire, akkor őt bezzeg békén kellett hagyni mindennel, nem lehetett zavarni a nagy semmit tevésben. Én tavaly már hatósági vizsgára készültem, ami nem volt egyszerű és arra tanultam. Mindenki büszke volt rá, hogy éppen kegyelem 2el átment az érettségin, kapott is pénzt, hogy menjen el bulizni az osztálytársaival.

Most, amikor a barátnőm is itt van, akkor is b*szogatva vagyok, hogy menjek le a boltba, vigyem le a szemetet, mosogassak el. Amikor a húgom barátja van itt, akkor is nekem kell ezeket megcsinálni, mert nála most vannak és nem ér rá.

Keményen tanulok és dolgozok, hogy elérjem az életcélomat, nagyon céltudatosan haladok vagyis csak haladnék, ha békén hagynának ezekkel a hülyeségekkel és a húgomat is bevonnák végre a házimunka világába. A húgom életképtelen, nem képes elvégezni semmit, egyszerűen buta, nincs semmi életcélja, egész nap fekszik az ágyában és ezt még támogatják is, kap pénzt sminkre, fodrászra, műkörömre, bulizáshoz...

Amikor meg én kérek pénzt, mert nem nagyon jövök ki a fizumból, akkor jön rá a válasz: "Neked nincs munkád vagy mi?"

Nem sokára megyek ki külföldre 2 hónapos képzésre és erre készülök, hogy kint minden rendben legyen, de ennek ellenére is ugráltatnak.

Mit lehet ezzel a szituval csinálni? Amikor megmondom, hogy van egy húgom és ő is le tud menni a boltba, tud segíteni, akkor jön apám részéről a hiszti, hogy soha semmit sem csinálok és paraszt vagyok, hogy a húgomat leküldeném a boltba, stb... Nem lehet vele beszélni.

Mit kéne tennem?

21/F