Milyen alapon szólnak bele a szüleim a párválasztásomba?
31 éves önálló, független férfi vagyok, a szüleimnek annyit köszönhetek, hogy finanszírozták a diplomám megszerzését, de azon felül a teljes egzisztenciámat magam erejéből építettem fel. Véleményem szerint már régen leváltam a szüleimről, 23 éves koromtól külön élek tőlük saját erőből, de nagyon jó kapcsolatban voltam velük mindig, egészen mostanáig.
Összejöttem egy lánnyal, akit 4 hónap együttjárás után bemutattam a szüleimnek. A találkozáskor szerencsére türtőztették magukat és nem csináltak cirkuszt, de láttam rajtuk, hogy valami nincs rendben. Másnap felhívtak, hogy beszélni akarnak velem.
Közölték, hogy elfogadhatatlank, hogy a páromnak csak szakmunkás végzettsége van, szerintük csak az anyagi előnyök miatt akaszkodott rám és ők nem fogják engedni, hogy kisemmizzen egy tanulatlan, buta nő. Közölték, hogy:
- Nagyon nagyot csalódtak bennem, mert nem azért taníttattak ki, hogy egy tanulatlan senkiházival összeálljak.
- Soha többet nem akarják látni ezt a nőt.
Valamint a legszigorúbban megtiltották, hogy bármilyen családi, rokoni eseményel megjelenjek vele, vagy bemutassam őt bármelyik rokonnak, mert azzal elmondhatatlan szégyent hoznék az ő fejükre. Hiába próbáltam megértetni velük, hogy nem kell emiatt szégyenkezniük, mert nem ők válaszották a páromat, hanem én választottam, ez az én felelősségem, én bátran kiállok vele bárki elé, ha valakinek ez szégyen lehetne az legfeljebb csak nekem, nem pedig nekik. Szerintük ez akkor is nekik szégyen és a nevelésük csődje vagyok, hogy ilyeneket merek mondani.
És ez még nem volt elég... A legjobb barátom a legelső randi óta tudott a páromról, neki már korábban be is mutattam és az elejétől fogva támogatott engem, szorított nekünk! Viszont amikor elmondtam neki a szüleim reakcióit, hirtelen kifordult magából. Azt mondta, hogy ebből a dologból ő jövőben ki szeretne maradni, mert nem fog segíteni nekem abban, hogy én összevesszek a szüleimmel egy nő miatt. Szerinte a szülőkkel való kapcsolat a legfontosabb az ember életében és inkább dobnom kellene a páromat, mert nagyon rossz irányba indulok el, ha a nőt választom a szüleimmel szemben.
Én most teljesen összeomlottam, fel se fogom mit történik, el se hiszem, hogy ilyen velem megtörténhet! :(
Milyen alapon akar bárki is beleszólni a párválasztásomba? Egy 31 éves, önálló, független férfinak tényleg a szülei jóváhagyásával kellene párt választania? Szerintetek most én vagyok az, aki renitens módon szembe megy a józan gondolkodással, vagy a körülöttem lévő világ őrült meg ennyire és várnak el tőlem nonszensz dolgokat?
Segítsetek, írjatok véleményeket, tanácsot, mert tényleg nem tudom most már mit gondoljak. :(
Öszintén szólva, ha egy " 31 éves, önálló, független férfi" azon töri a fejét, hogy a szülei nem egyeznek bele abba, hogy azzal legyen, aki neki tetszik és nem aki a szülöknek, ott nem CSAK a szülökkel van baj, hanem a "férfivel" is legalább annyira.
Két lehetöséged van:
1. Hagyod, hogy a szüleid beleszóljanak a párválasztásodba - és akkor soha nem lesz kapcsolatod, hacsk nem ök keresnek neked "megfelelö" valakit.
2. Kiállsz magadért és a párod mellett - akkor ugyan egy ideig harag lesz, utána meg vagy észrejönnek, és minden rendben van, vagy tartják a haragot és akkor nem solkat vesztettél.
Két eset lehetséges: vagy igazuk van, és a párod csak kihasznál téged (sajnos sok ilyen van) vagy nincs igazuk, és szeret téged. De mi ezt innen nem tudjuk megállapítani.
Minden szerelmes rózsaszín szemüvegen át látja a párját, kivülálló meg észreveszi azokat a jeleket amit a szerelmes vagy nem lát, vagy lát, de nem vesz róla tudomást. Majd az idő eldönti, hogy kinek van igaza.
31 éves önálló, független férfi vagyok - akkor viselkedj is úgy, a "barátodat" küldd el a fenébe, a szüleidnek meg mondd meg, ha nem tetszik, hogy őt választottad, akkor nem kell téged sem nézniük.
Exem is önálló, férfi, még 30 évesen is én voltam a hülye, amiért nem akartam menni a bigott vallásos anyjáékhoz, meg nem voltam kíváncsi a nagymamája erőszakoskodására, hogy keresztelkedjek meg.
Nos, ő hárított, egyszer nem mondta azt, hogy akkro ő sem megy, inkább engem cs.sztetett, hogy különcködök. Nos, elég gyorsan kidobtam.
33 éves, azóta sincsen senkije, de amíg önmagáért nem tud kiállni a szüleivel szemben, nem lesz barátnője, aki eltűrje az állandó szekálást.
A szüleid mit tettek le az asztalra, amiért így lenéznek valakit, akinek nincsen diplomája?
Tanácsot nem fogok adni, csak felvázolom a lehetőségeidet:
1) Szakítasz a pároddal, hiszen "csak" egy 4 hónapos kapcsolat. Mi a garancia arra, hogy a szüleid a következő nőben nem látnak majd semmi kivetnivalót? Ha egyszer engedsz, onnantól kezdve nem lesz megállás. Az új barátnő túl kövér, a másik túl sovány, a harmadik túl szegény lesz, és még folytathatnám a felsorolást. Mert nekik vagy az lesz jó akit ők választanak nekik, vagy az, ha nem lesz senkid, és anyukád pici fiacskája maradhatsz halálukig.
2) Nem szakítasz a pároddal. Kiállsz mellette, ha önálló és független férfi vagy, nem lesz gondod a megélhetéssel. Innentől kezdve számolhatsz azzal, hogy megszakad a kapcsolat a szüleiddel, a párod nemkívánatos személy lesz nálatok, és mindenki le fogja nézni. Nagyon jó érzés lesz, azt garantálom, tehát inkább itt az a kérdés, ő elfogadja-e, hogy nálatok sz@rba se nézik.
Furcsa, hogy a mai világban van még ilyen. Attól, hogy szakmunkás végzettsége van még lehet intelligens, művelt valaki, ez sokszor nincs összefüggésben a végzettséggel.
Nem irigyellek, hogy ilyen szüleid vannak és a legjobbnak tartott barátod is ilyen.
Tanácsot ilyen esetben nem tudok adni, ebben a nehéz helyzetben magadnak kell dönteni. Nem hiszem, hogy az ilyen sznob emberek változnának. Akinek a mások véleménye fontosabb, mint az, hogy a gyermeke boldog legyen, arra nincs mentség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!