Egyes szülők miért nem tudnak normálisan beszélni a gyerekükkel?

Szerintem náluk is ez volt otthon, eltanulták a szüleiktől.

Nem gondolkodtak azon, hogy ez jó-e, hogy ez esetleg fáj a gyereknek.

Eleve, miért kell szólni a gyereknek, hogy mosogasson el? Magától nem látja meg, hogy ott a szennyes edény? Érdekes, hogy nekem nem kell szólni, akkor neki miért?

Azért ne hogy már könyörögni kelljen.

#4-es vagyok. Látom, sokaknak nem tetszik a véleményem. De azt gondolom, ha már egyszer eltartom, ruházom, iskoláztatom, nevelem a gyereket, akkor annyit minimum elvárhatok cserébe, hogy néha-néha elmosogasson.

Én is elmosogatok, ha hazaérek a munkából, meg porszívózok minden hétvégén, meg kádat takarítok, stb.

És ha szólok neki, hogy mosogasson el, akkor legyen olyan kedves, álljon fel, és csinálja meg.

Nálunk mostohaanyám volt ilyen.

Gyűlöltem, mert ha nem ugrottál azonnal, akkor még üvöltött is.

De tőle szarni nem lehetett elmenni, mert már ugatott, hogy mit csinálsz? Miért vagy annyi ideig benn (5 perc....)? Gyere ki, be kell mennem - eddig nem kellett?!

Stb.

Jó, nyilván ha már háromszor elmondok valamit, negyedszerre kiakadok, de értelmes ember TUD várni 5-10 percet.

Mellesleg a gyerek NEM a szülő csicskása, hogy csettintésre pattanjon.

4-es, tudod milyen lebxászt kaptam, mikor elmosogattam magamtól?

Akkor meg azért jött az üvöltés és puffogás, hogy "ő még csinálni akart valamit, de most nem tud, mert "nincs helye". Hol nincs? Tegye odébb a tálcát...

Tudod, ez a van sapka-nincs sapka, de bármit csinálsz, baj.

De te nem tudod, osztod az észt meg írod a hülyeségeidet.