Miért hagyja magát, törődik bele sok fiatal abba, hogy a szülei a felsőbbrendűek, amit ők akarnak az a szent, bármennyire is fáj az a gyereknek, és ezt szó nélkül eltűrik?

Tehát miért marad ki egyeseknél a lázadó korszak lényegében?? Több ismerősöm is van, aki úgy lélegzik, ahogy szülei mondják és nem lázad, mert hogy akkor kiabálni fognak vele, mérgesek lesznek, elveszíti a bizalmukat, stb stb.. Néhány konkrét példa: Lány ismerősöm, 17 évesen fülig szerelmes hónapokig dúlt a szerelem (még csak csók sem volt, csak ölelés kézenfogás stb.) erre mikor megemlíti szülőnek leordítják fejét, papolnak erkölcsről, házasságig szűziességről. És ezek után a lány, minden nélkül ebbe beletörődik. Még csak meg sem próbálja megbeszélni, felhozni a témát mert, hogy leordítanák csak fejét és elveszítené bizalmukat. És akkor x hónap után ebbe szimplán beletörődik. Vagy egy másik eset, hogy nagykorú gyerek úgy megy valamilyen mérnöki szakra hogy szívből gyűlöli a matematikát. Szülei azt mondták arra megy és ő ebbe beletörődik, nem lázad fel, vagy ha kis ellenállást is tanusít amint erősebb hangon szólnak rá fülét farkát behúzza...

Mit várnak az ilyenek? szerintem az a normális ha 13-16 max 17 éves korban lezajlik az a változás, hogy a gyerek a szülő "kutyája". Nem tudom egyszerűen elképzelni a helyzetet, hogy hogy, miért törődnek ebbe szimplán bele?? Bár nekem azt hogy kivel járjak, vagy mit tanuljak sose akarták megmondani, de amikor pl anyám kitalálta, hogy nemtudom melyik vallásos gimibe menjek frontból egymásnak mentünk (nem fizikailag) és hetekig abból állt minden hogy ordibáltunk, veszekedtünk és én egy pillanatra se engedtem, hogy azért járjak egy elcseszett vallásos gimibe, mert ő akarja, mikor én szívből gyűlölném.

Ezek konkrét példák voltak, de még millió ilyet lehetne mondani, a kérdés hogy egyszerűen saját boldogságuk rovására miért hagyják magukat???