Titeket hogyan szegyenitett még vagy alázott meg legjobban az apátok?

Ha szégyen italt ?

Nekem nagyon jó a kapcsolatom az édesapámmal, de egy eset volt amikor rossz kedvem volt és flegmán válaszoltam neki és piszkosul leszidott a barátom(most már vőlegényem) előtt. Nagyon szégyelltem magam, főleg hogy alapból nem vagyok ilyen. Ezt később megbeszéltük.

Soha, sehogy.

Apam soha, de anyam igen. Siman felpofozott masok elott. Amugy rengeteg egyeb dolgot is csinalt, de az inkabb a gyerekbantalmazas fogalmaba esik, nem a megalazasba.

Igaz, nem mások előtt volt, de azt mondta nekem, hogy csak egy baleset voltam nekik.

Amikor huszonévesen is azzal a becenévvel szólított mások előtt, amivel odahaza kisgyerekkoromban. Bár nem volt rendszeres, meg szerintem szándékos sem, csak úgy kicsúszott neki.

Nem tudom ez annak számít-e de talán amikor azt mondja hogy bár meghalnék, meg elküld melegebb éghajlatra. De már annyiszor mondja hogy fel sem veszem.

Sehogy.

Apám nem, de anyám kb. egész életemben - vagyis hát amíg meg nem szakítottam vele minden kapcsolatot nagykorúként - csak alázni tudott. Az egyik első ilyen maradandó emlékem 7 éves koromból van, akkor engedte meg először és utoljára, hogy születésnapi bulit tartsak. Átjött néhány osztálytársam, szintén akkor először és utoljára, egyébként tilos volt áthívnom bárkit, mert ő ugyan idegenek miatt nem fog takarítani (hoarder, brutális mocsokban nőttem fel).. Minden rendben ment egészen addig, amíg véletlenül le nem vertem egy üres poharat az asztalról. Anyám ekkor idegrohamot kapott, mindenki előtt lehúzta a nadrágom és úgy elvert szíjjal, hogy 2 napig alig tudtam lábraállni. Ezt végignézette az összes gyerekkel és csak utána parancsolta őket haza.. Azelőtt is eléggé kiközösítettek, mert csendes voltam és visszahúzódó, de amikor ennek híre ment, 8. végéig leprásként tekintettek rám. ez csak egy sztori a sokezerből, de szerintem elég szépen érzékelteti a dolgot. Nem sírom vissza a gyerekkorom, annyi szent :)