Mióta barátom van, anya haragszik rám. Már hozzám se szól. Tehetetlen vagyok. Mit tanácsoltok? 23N
Most van az első komolyabb kapcsolatom. Ősszel ismerkedtünk, de január elején lett hivatalos. Be is mutattam itthon. Azóta anya haragszik rám. Múlt héten találkoztam a barátommal, azóta egyáltalán nem szól hozzám. Teljesen átnéz rajtam. Eddig olyanok voltunk mint a barátnők, most meg elromlott minden. 2 hete záróvizsgáztam az egyetemen, jelenleg itthon vagyok, beadtam az önéletrajzom több helyre, illetve nyelvet tanulok. Ma már nem bírtam itthon ilyen légkörben tovább és találkoztam az egyik barátnőmmel. Csak egy kávézóban voltunk,utána meg ebédelni. Erre anya elkezdte nekem gúnyosan mondani mikor mentem ki az ajtón, hogy ne hazudozzak hogy hova megyek, mert tudja hogy a barátommal találkozok, és megint későn fogok hazajönni. Úgyhogy a mai nap után még rosszabb a helyzet. Soha nem korlátoztak engem semmiben. Mikor egyetemre kerültem,onnantól kezdve magamnak intéztem mindent, oda mentem ahova akartam, dolgoztam is a suli mellett. Semmibe nem szóltak bele. Bulizni szinte sosem voltam, jól tanultam. Semmi olyat nem tettem amivel rászolgáltam volna erre a viselkedésre. Elköltözni sajnos még nem tudok, mert van egy kis megtakarított pénzem de az nem sok mindenre lenne elég. Apával semmi gond nincsen. Sajnálom is őt hogy ezt kell látnia. A közös vacsorákon is csak ülünk némán egymás mellett, majd ha én felállok az asztaltól akkor kezd anya csak beszélgetni. Lelkileg annyira megvisel,hogy nem bírom így. Szeretem a barátom és mindenben támogat de vagy vele maradok, és anya így zsarol érzelmileg továbbra is, vagy szakítok és itthon minden rendben lesz. Nagyon ki vagyok készülve, még sosem viselkedett így. Próbáltam beszélni vele de nem érdekli. Állandóan gyomorgörcsöm van már emiatt, nem bírom ezt. Kérem ha valaki tud valami megoldást akkor segítsen nekem. És ne bántsatok, mert így is a sírás kerülget állandóan. Köszönöm előre is!
23N
válasza:Mivel eddig nem ilyen volt a viszonyunk, mindent megbeszéltünk, együtt sütöttünk főztünk, mindig ő volt az első akinek elmondtam a dolgaimat, ezért "betegedtem bele" most és nem hiszem hogy az a kortól függ hogy kinek milyen a viszonya a szüleivel. Plusz egy házban élünk, és úgy viselkedik velem mint egy idegennel. Rossz a légkör. A barátom nyakán sem lehetek folyton, mert dolgozik 12 órában, nem akarok a terhére lenni. Így is neten ír mindig amint van módja rá. Nyilván nem fogok szakítani azért mert nem tetszik anyának. Én már gondoltam arra is hogy a kevéske spórolt pénzemből elmegyek valamerre néhány napra. Igaz rámenne az egész de legalább kiszellőzne a fejem. Apát sajnálnám itt hagyni de szerintem ő megértené. Vele ma is beszélgettem és teljesen normális velem. Egyedül legalább ő beszélget velem ha hazajön.
Köszi mindenkinek! Az ittenieket sem terhelném tovább ezzel, azért is írtam hogy nem várok válaszokat!
válasza: válasza:Ha adsz egy kis pénzt szívesen elindulok Budapestre :) Egyébként nem fogok nyomorogni meg éhenhalni sehol, meg elindulni teljesen egyedül az ismeretlenbe, itthagyni a párom stb. De várom a segítségedet szívesen. Nem büdös a munka nekem nyugodj meg mert egyetem mellett is dolgoztam, csak hát a diákmunka nem fizetett sokat, de tudom ezért is én vagyok a hibás. Az undorító megnyilvánulásaidtól pedig kímélj meg.
Én tudom hogy itt gyakorin mindenki 14 éves korától magát tartja el és önálló háztartást vezet. Sajnálom hogy nem vagyok olyan tökéletes mint ezek az egyének!
válasza:#66: Ha az embernek nincs ismerőse akkor nehéz egy bőrönddel elmenni otthonról, mert könnyen a híd alatt találhatja magát manapság. Azt hiszi mindenki hogy ha valaki felmegy Budapestre vidékről akkor azonnal kap munkát, lesz albérlete persze teljesen olcsón ugye.. Na persze.
Azt írta van valamennyi spórolt pénze. Nem tudjuk mennyi, és nem is tartozik ránk, de feltehetően nem milliók. Tegyük fel elmegy Pestre egy bőrönddel ahogy te, van néhány százezer forintja, nincsenek haverjai ott akinél kanapén aludjon, lehet talál egy albérletet,ami persze szintén egy nap alatt megy ugye? A néhány százezer forintja elmenne a lakbérre kb 2-3 hónap alatt. Munkát ott sem könnyebb találni. Oda fog jutni hogy kajára sem marad pénze. Akkor mit csinál?
27 éve azért más volt a világ. Ő még nem is élt akkor. Csodálkozom hogy valakinek 45 évesen ilyen megnyilvánulásai vannak. És nem tudhatod ki milyen helyzetben van, nem az észt kellene osztani, mert a mai fiataloknak egyáltalán nem könnyű. Nagyon sokan több diplomával évekig sem találnak állást,vagy ha igen akkor kapnak nettó 100 ezret. Abból meg lehet élni egy bőrönddel ugye?
válasza:Arról nem is beszélve, hogy az albérletnél le kell rakni általában 3 havi kauciót. Tehát 3 havi kaució + 1 havi bérleti díj + 1 hónapig élni kell, amíg megjön az első fizetés. Ha ennyi készpénztartaléka nincs, akkor albérletet sem tud kivenni.
Föltéve persze, hogy pár napon belül talál állást és munkába is tud állni. Sok helyen csak maga az interjúztatás hetekig eltart. Szóval akár még egy újabb hónap bérleti díjat és önfenntartási költséget is számolhatunk.
Aztán mi van, ha elfogy a pénze, de állást (olyat, amiből finanszírozni tudja a kiadásait) nem talál?
Kéredzkedjen vissza a szüleihez?
Vagy menjen a hajléktalanszállóra?
Vagy - 23 éves nőről lévén szó - bocsássa áruba a testét?
Na erre mondom, hogy a kibicnek semmi sem drága!
Felesleges miattam vitába kezdeni. Ugyanis nem fogok írni most már ide magamról semmit mert mindenbe beleköt valaki. Van nekem elég bajom az itteni rosszindulatú megmondóemberek nélkül is.
Ha 23 évesen késő felnőni meg nem való nekem kapcsolat, és lassan az élet sem mert nem költözök az utcára akkor nem tudok mit tenni tényleg.
És utoljára megköszönném még mindenkinek aki kicsit is támogatott. Sokat segítettetek a rosszabb napjaimon! ;) Mindenkinek minden jót kívánok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!