Mióta barátom van, anya haragszik rám. Már hozzám se szól. Tehetetlen vagyok. Mit tanácsoltok? 23N

Én a 27-essel értek egyet.

Szerintem nem mondasz el mindent. Nem életszerű a sztorid.

Persze most az a jófej aki olyanokat ír neked, hogy jaj szegény édes drága kis prüntyőke egyem meg a lelked.....meg, hogy az a hlye szemét az anyád hagyd ott költözz el, pláne ha diplomája sincs akkor aztán jó nagy suttyó...

Persze, költözz össze az első komoly kapcsolatban, nyomorogjatok albiban, az olyan romantikus :D

Na ki vele, mi a titok a sztoriban? A párod nő vagy 50 éves nős pasi?

24-essel értek egyet.

Szerintem is apukáddal ülj le négyszemközt, hogy szerinte mi a búbánat kínja van anyukádnak?

Lehet, hogy ők négyszemközt beszéltek erről.

Lehet, hogy - mivel jobban ismeri anyukádat - jobban ráérez, mi baja van.

Még akár arra is megkérhetnéd, hogy kérdezzen rá ő, mikor kettesben vannak, hogy anyukádnak mi a problémája veled. Ha apukádnak elmondja, apukád pedig neked, akkor már előbbre vagy.

Vannak érdekes elszólásaid.

Pl. azt írod, hogy eddig olyanok voltatok anyukáddal, mint a barátnők. Máshol meg azt, hogy az öcséd mindig anyukád pártját fogja.... Kivel szemben? Gondolom nem apukád és anyukád közti vitába szól bele. Akkor veled szemben szokta anyukád pártját fogni? Eszerint akkor voltak korábban is viták, veszekedések lenni köztetek?

A közös vacsorákon csak ültök némán.... Odáig értem, hogy anyukád nem beszél veled, de apukád sem akar sem veled, sem anyukáddal beszélgetni?

Nekem még kicsi gyerekeim vannak, de apa szemszögből nézem a helyzetet. Biztos, hogy kiszedném a sértődött/haragvó félből, mi baja van, ill. elmondanám a véleményemet erről.

Lehet, hogy a felszínen a te szüleid házassága jónak tűnik, míg mi ahhoz képest sokat veszekszünk, de nálunk elképzelhetetlen lenne, hogy hetekig ilyen fagyos légkört csináljon valaki. Akkor már inkább egy veszekedés során jöjjön felszínre, hogy mi baja van.

Az én anyám is ilyen volt velem. Amég minden úgy ment, ahogy akarta addig minden jó volt, érdeklődött felőlem, stb. Aztán, ha máshogy mertem dönteni, mint akarta akkor nem szólt hozzám, beszólogatott, sértegetett, hülyeségekkel büntetett burkoltan. Annyi a különbség, hogy ő egy neki nem tetsző póló miatt is képes volt megzakkanni. Vagy mikor szerinte ronda voltam és azt akarata ellenére nem mentem el kozmetikushoz, onnantól kezdve én minden undorítónak el lettem mondva meg csúfolt, stb. (Pedig semmivel nem voltam "csúnyább", mint a többi kamasz, egy két pattanásról volt szó.) Közölte, hogy ő így nem mutatkozik velem emberek előtt, mert ne égessem be. Ugyan ez, mikor kiengedtem a hajam, mikor ő azt akarta, hogy fonjam be, vagy mikor nem az általa választott ruhát vettem fel. Nem volt hajlandó velem mutatkozni, volt hogy nem szólt hozzám. De a burkolt utalásait utáltam a legjobban. Pl. nem vágattam le a hajam, mikor ő azt akarta akkor "véletlenül" mindig elfogyott a melegvíz, hogy ne tudjam megmosni és lehessen mondani, hogy undorító a hajam. Vagy mikor más pólót vettem fel a neki tetsző helyett akkor utána a nekem tetszőt titokban kidobta vagy eldugta. A leghosszabb idő, amég nem szólt hozzám az több, mint egy hónap volt. Ott mertem hagyni a hőn áhított egyetemét, amit egyedül ő akart és én hülye engedtem a zsarolásnak és felvettek. Már az egészségem kezdett rámenni azért hagytan ott. Igaz ekkor már külön éltem, de se üzenetre se semmire nem válaszolt, mert tönkretettem az álmait. Igazából nem érdekelt, hogy nem szól hozzám, nem teszem tönkre az egészségem a hülyeségei miatt.

Páromra eleinte nem igazán reagált, csak mikor leesett neki, hogy ez komoly kapcsolat. Utána már lett ezer meg egy kifogása ellene, de tudtam, hogy milyen, számítottam rá. A legnagyobb cirkusz az összeköltözéskor volt, mert akkor tudatosult benne szerintem. Gyakorlatilag választás elé állított és én nem őt választottam. (Mert miért is választanék egy olyan embert, aki csak hülye feltételek mellett képes "szeretni"?) Sajnos vannak ilyen szülők.

Próbáld megbeszélni vele a dolgot, ha tényleg jó volt eddig a kapcsolatotok, de ha nem hajlik rá akkor hagyd. Majd lenyugszik vagy ha nem akkor az az ő baja. Sok mindent nem tudsz tenni sajnos, ha ő nem partner a dologban.

nagymamám ugyan ilyen, nagyfater papucs, és jajj mi lesz ha megsértődik

hát engem ezzel nem tudott megtörni, pont nem érdekelt hogy megsértődött ha nem volt igaza

aztán jött a sírás, meg fenyegetőzés, lelki beszéd

apádnak nem kéne papucsnak lennie, neked meg muszáj elköltözni amint lehet

Anyukád passzív-agresszív típus, ami jó szar.

Mostohaanyám is ilyen, ha valami nem úgy van ahogy akarja, akkor megsrétődik, kiabál, nem szól hozzá a másikhoz, stb. :(

Ettől csak úgy tudsz megszabadulni, ha elmész és ignorálod a hülyeségeit.

A passzív agresszívval NEM tudsz beszélni, mi is próbáltuk sokszor, de akkor elvonult megsértődve és társai, apával egy idő után már csak röhögtünk kínunkban, mert ha nem az volt, amit mostohaanyuci akart, akkor volt, hogy másfél hétig nem szólt az emberhez.

#29: Azért a te viselkedésed is elég gyerekes ha valóban 18 éves vagy. Én nem rángatom felnőtt embereknek a vállát és nem ordítom a szüleimnek hogy mennyire szeretem őket, ha lelkileg kikészítenek. Plusz ha anyuci szerint nem illik hozzád a barátod akkor elhagyod egy szó nélkül? Figyelj szerintem vagy te kamuzol, vagy ha igaz amit leírtál,akkor szánalmas vagy. És ilyen emberek osztogatnak itt tanácsot. :)

#32: A kérdező nem írta egy szóval sem hogy nyomorogni akar a párjával egy albérletben. És ha nő lenne a párja vagy éppen 50 éves lenne akkor mi van? Te mondasz ítéletet felette ezzel a fölényeskedő írásoddal?

Nem vitatkozni akartam de akik semmivel nem különbek másoknál azok ne osszák már az észt.

értem én azt írod legalább apád rendes veled, de:

Ha az én nejem így bánnal a gyerekemmel nem kussban engedném neki a lelki terrort, hanem igenis leteremteném érte. Apád csak félig jó apa, mert nem tesz semmit a szenvedésedért, sőt még menj vele ajándékot venni anyád szülinapjára, miközben anyád hozzád sem szól:S Ez pofátlan dolog és szerintem apád csak próbál életben maradni és fenn tartani a tökéletes család látszatot, ahelyett hogy foglalkozna a te lelki világoddal.

pl. vacsoránál igenis rászólhatott volna anyádra, hogy fejezze ezt be. Szülőként nem elfogadható az, hogy még csak egy kicsit sem teszi anyukádat helyre.