Mióta barátom van, anya haragszik rám. Már hozzám se szól. Tehetetlen vagyok. Mit tanácsoltok? 23N

Sajnálom, hogy nem tudok én se új ötletet mondani, de a "meglépni minél hamarabb" terven kívül én se tudok mást. Nem tudsz esetleg valakihez költözni? Nme mondom hogy a pároddal össze (kicsit korai lenne nekem), de esetleg valaki barátnődhöz, vagy rokonhoz? (apa rokonai?)Egy szoba ára, meg ha belefizetsz a rezsibe, azért alatta van egy rendes lakásénak... nekem mondjuk nehéz ilyen "szívességeket" elfogadni, még ha fizetek is a másiknak, de elég lenne átmenetileg egy hely, amíg munkát találsz, és talpra tudsz állni. (ne maradj otthon. ne. én megtettem, mert nagyon ijesztő ott kinn a világ. tönkremehetsz az anyád hisztijébe. nem éri meg.) Ja, és ne mesélj kamu sztorikat szakításokról. Hülye ötlet. Ha barátostul nem kellesz neki, baráttalanul se kelljél.

Szurkolok neked, hogy összehozd. Összehozod. Túléled, elköltözöl, és megint boldog leszel. Tényleg.

én nem bírnám tovább és egy közös családi vacsinál kimondanám a nagy kérdést: hogy mi a búbánat baja van veled?! kifakadnál apádra amiért nem áll ki melletted, kifakadnál anyádra és gratulálnál neki, hogy a gyerekes viselkedésével elérte, hogy mélységesen csalódj benne és kifakadnál tesódra, hogy ha veled ezt csinálta anyuci akkor nemsokára majd rajta lesz a sor és nem tud majd csajozni...

Tessék szépen mindent elpanaszolni a családnak, mit veszíthetsz, ennél rosszabb már nemigen lehet.

Meg kérdezted már, hogy mégis mi a fene baja van?

Az irásodból nekem az jött le, hogy így érzékelte, hogy nem közölted vele elég hamar vagy azt hiszi, hogy már korábban is együtt voltatok plusz képtelen elviselni, hogy az egyetlen kicsi lánya felnőtt és most már nem csak az anyja lesz neki az első hanem a párja is.

Akár a barátoddal maradsz akár nem, költözz el amint lehet.

Nem normális hogy így viselkednek veled, és ezzel csak ártanak, pedig te semmit nem tették hogy ezt kiérdemeld.

Ha állandóan görcsölsz akkor sajnos a kapcsolatod is megromolhat, probáld meg a pároddal megbeszélni hogy mi a helyzet, hogy legalább értse!

Különben meg #13 nagyon jól elmondta, ez a megoldás. Amint elkezdesz dolgozni jobb lessz!

Sajnálom hogy így viselkednek veled de sajnos akármit csinálsz nem igazán fog változtatni. Persze szakíthatnátok, de akkor meg az lenne hogy megint csak megszabják hogy hogyan éljél.

Azzal hogy kiakadsz rájuk nem igazán fogsz semmit sem megoldani (csak a gőzt ereszted ki, de ettől csak még inkább be fog igazolódni hogy "csak a kapcsolatos miatt viselkedsz ilyen ellenszenvesen" és megint te leszel a hibás..)

Szóval na... sok szerencsét! Remélem hamar javul a helyezet :/

Sajnos itt csak az lesz a megoldás, hogy elköltözöl, más nem.

Nálunk ugyanez volt, bár én örültem volna, ha anyám nem szól hozzám :D Állandóan hisztizett és próbált zsarolni, beszólogatott, ellen fordította a tesóimat, pedig én is 20 voltam már, komoly kapcsolatban. Semmi olyat nem tettem, ami bszhatta volna a csőrét, egyszerűen csak irigy volt rám mert épp kapuzárási pánikban volt. Egy ideig tűrtem, mert sok támogatást kapott még utánam a család, de aztán elszakadt a cérna amikor végre kimondta a varázsigét: vagy szakítok a barátommal és nem megyek otthonról sehova - előtte sem engedett ám barátnőzni -, vagy takarodjak a házából. Hát nagyon félreállt a szája, amikor másnap megállt a kocsi a ház előtt... évekig nem beszéltünk és azóta sem állt helyre a kapcsolatunk, pedig már 6 éve házasok vagyunk a párommal.

Esetleg tényleg apukádat kéne elővenned, nem kell veszekedned vele, csak kérd meg, hogy álljon ki melletted. Az ő dolga lenne a kedves feleségét helyretenni, ha elszáll az agya, és igencsak elszállt. Nem is értem, ha az én szegény apum élt volna, nincs az az isten, hogy hagyta volna anyámat így viselkedni velem. Valamit muszáj lépned, mert erre rá fogsz menni idegileg. Legalább próbálj meg keresztülnézni a lökött boszorkányon.