Mióta barátom van, anya haragszik rám. Már hozzám se szól. Tehetetlen vagyok. Mit tanácsoltok? 23N
Most van az első komolyabb kapcsolatom. Ősszel ismerkedtünk, de január elején lett hivatalos. Be is mutattam itthon. Azóta anya haragszik rám. Múlt héten találkoztam a barátommal, azóta egyáltalán nem szól hozzám. Teljesen átnéz rajtam. Eddig olyanok voltunk mint a barátnők, most meg elromlott minden. 2 hete záróvizsgáztam az egyetemen, jelenleg itthon vagyok, beadtam az önéletrajzom több helyre, illetve nyelvet tanulok. Ma már nem bírtam itthon ilyen légkörben tovább és találkoztam az egyik barátnőmmel. Csak egy kávézóban voltunk,utána meg ebédelni. Erre anya elkezdte nekem gúnyosan mondani mikor mentem ki az ajtón, hogy ne hazudozzak hogy hova megyek, mert tudja hogy a barátommal találkozok, és megint későn fogok hazajönni. Úgyhogy a mai nap után még rosszabb a helyzet. Soha nem korlátoztak engem semmiben. Mikor egyetemre kerültem,onnantól kezdve magamnak intéztem mindent, oda mentem ahova akartam, dolgoztam is a suli mellett. Semmibe nem szóltak bele. Bulizni szinte sosem voltam, jól tanultam. Semmi olyat nem tettem amivel rászolgáltam volna erre a viselkedésre. Elköltözni sajnos még nem tudok, mert van egy kis megtakarított pénzem de az nem sok mindenre lenne elég. Apával semmi gond nincsen. Sajnálom is őt hogy ezt kell látnia. A közös vacsorákon is csak ülünk némán egymás mellett, majd ha én felállok az asztaltól akkor kezd anya csak beszélgetni. Lelkileg annyira megvisel,hogy nem bírom így. Szeretem a barátom és mindenben támogat de vagy vele maradok, és anya így zsarol érzelmileg továbbra is, vagy szakítok és itthon minden rendben lesz. Nagyon ki vagyok készülve, még sosem viselkedett így. Próbáltam beszélni vele de nem érdekli. Állandóan gyomorgörcsöm van már emiatt, nem bírom ezt. Kérem ha valaki tud valami megoldást akkor segítsen nekem. És ne bántsatok, mert így is a sírás kerülget állandóan. Köszönöm előre is!
23N
válasza:Nagyon sok mentálisan sérült szülő van, sokkal több, mint amennyit becsülnénk. Itthon még csak most van elterjedőben az önismeret, az újabb féle neveléselméletek, stb.
Senki se tudja 100%ig tökéletesen felnevelni a gyerekét, de ez az eset az extremitás felé tendál.
Kérdező, az tuti, hogy van egy másik oldala a sztorinak, ezt nem ellened mondom, de a pszichológiában mindig így van. Mind különbözőek vagyunk, más értékekkel, értelmezéssel, rálátással.
Édesanyád nem viselkedik korához, szerepéhez illően.
Muszáj vele nyugodtan leülnöd, és nyugodt, komoly hangon megbeszélni vele, miben lát kivetnivalód.
A gyerek-szülő kapcsolat az elválásról és a visszatalálásról szól. A két legnagyobb lázadás tinikorban és fiatal felnőttkorban kezdődik. Ilyenkor a szlogen "Hagyjál már, a saját életem akarom élni!"
Az igazold dolog, hogyha a gyerek kb. semmit nem lázadt tinikorában, sokkal durvábban üt vissza fiatal felnőttkorban. Szerintem itt is ez volt.
Anyud talán megtartott "barátnő" szinten, ami nem feltétlen jó lépés. Most meg lehet úgy érzi, "elárultad".
Muszáj leülnöd vele és kideríteni, mi mozgatja, és érvényesíteni az akaratod. Előbb-utóbb megbékél. Ha nem, na akkor vicc nélkül mondom hogy pszichológust kell neki keresni.
Apud vond be, igenis segítsen neked, ő is a szülőd.
Köszi a tippeket.:) Jó úgy olvasni ezeket hogy nem zokogok közben és fel is fogom. Ma jobb volt a kedvem egy kicsit. Igaz csak reggel ettem mert a gyomrom nagyon fáj az idegességtől. Apa most ért haza a munkából éppen. A ház alsó szintjén nem is nagyon voltam ma így anyával nem láttuk egymást. Úgyhogy maradt minden úgy mint eddig. Beszéltem a barátommal is telefonon.
Tudom hogy rendezni kell ezt a dolgot de nevetséges hogy míg több osztálytársam vagy fősulis csoporttársam el van jegyezve vagy gyereke is van már, én meg tiltva vagyok a barátomtól,akit ismernek is. És mindig tudnak róla hogy mikor hol vagyok. De egyébként el is szoktam mesélni a szüleimnek a napjaimat,kivel találkoztam stb. Eddig tényleg ilyen gond nem volt. És beteges hazudozó sem vagyok hogy ne bízzanak bennem.
Egy hét után azért már kezdek belefáradni az egészbe az a baj.
válasza: válasza: válasza:Igen próbált segíteni apa, de anya továbbra sem szól hozzám. Max akkor ha elmegyek itthonról. Olyankor gúnyosan beszól. Egyébként folytatja azt a viselkedést hogyha egy légtérben vagyunk,elmegy onnan míg ott vagyok. Tegnap találkoztam a barátommal, gondoltam hogy ez is olaj lesz a tűzre. A munkakeresés se megy egyszerűen. Nincs annyi új állás naponta hogy jelentkezni tudjak sok helyre, így meg sosem fogok tudni elköltözni. Pedig nem nagyon válogatok az állások közt.. Az idegtől lassan már nem is eszek. Reggel szoktam egy szelet kenyeret, aztán másnap reggelig semmit. Állandóan sírok, ha jövök valahonnan hazafele akkor az utca elejétől már görcsben van a gyomrom. A barátom se bírja ezt már nézni, azt mondta beszélni fog anyával, de tudom akkor is csak a balhé lesz, szokás szerint. Ha rendbe is jönne ez, sosem fogom tudni elfelejteni. Kezdek eljutni odáig hogy lassan élni sincs kedvem. Pedig sosem voltam az a depizős, hisztizős fajta. Viszont ha felkelek akkor is egyből eszembe jut hogy egy újabb borzasztó nap következik.
Köszönöm azoknak akik segíteni próbáltak, de ezen így már nem lehet. Csak gondoltam megírom mi a helyzet. További válaszokat nem igazán várok már..
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!