Mit tanácsoltok? Mit tegyek, hogy elmúljanak?

A lényeg az, hogy vannak pánikrohamaim. A csavar az a történetben, hogy a kiváltó okuk a saját anyám. Nem szándékosan csinálja. Az évek alatt viszont annyit szenvedtem a hülyeségei miatt, hogy beidegződéssé vált, hogy miatta nem lehet normálisan élni. (Nem tudom ezt jobban kifejezni, mindig szorongok amikor a közelemben van.) Egyszerűen nem tudok mit kezdeni, még csak 17 éves vagyok. Itthonról nem mehetek el, nem engednék.

Az első pánikrohamom kb 1,5 hónapja volt. Azóta talán még 2-3 alkalommal volt ilyen. Ma is volt egy. És elhatároztam, hogy segítséget kérek Tőletek.

Mielőtt valaki azt írná, hogy beszéljem meg vele tudatom, hogy ez nem lehetséges. Eléggé autokrata jellem. Sőt, sztem személyiségzavarban szenved (csak az a jó amit ő mond, nem fogja fel hogy másoknak kárt okozott stb.).

Remélem valaki tud mondani nekem valami használhatót.