Miért lenne baj, hogy támogatnak a szüleim? Egyáltalán miért kell ebbe bárkinek is beleszólnia?

Én sem örülnék, ha a gyerekem otthon lógatja a lábát.

Értem, nyelvvizsga, emelt érettségi, de arra NEM tanulsz úgysem napi 8 órát, igazán elmehetsz mellette legalább néha melózni.

Neked nem ciki hogy 19-20 évesként mindenre anyuéktól kérj pénzt?

Én sem azért jártam dolgozni 17 éves koromtól kezdve, mert "muszáj volt", hanem hogy bulizni meg ruhákra ne apától kérjek.

Szóval érettségi után otthon maradtál és azokat a dolgokat, amiket rengeteg más ember megcsinál középiskola alatt (jogsi, nyelvvizsga, emeltszintű érettségik stb.) most megcsinálod úgy, hogy otthon vagy, de nem jársz már iskolába és nem is dolgozol.

Egyébként valóban senkinek nincs hozzá köze és szerencsés is vagy, hogy ilyen jó fejek veled a szüleid, de ne csodálkozz, ha más kicsit csodálkozik ezen, mindössze azért, mert ezek alap dolgok és simán meg lehet csinálni középsuli mellett és akkor nem terheled egy évig a szüleid pénztárcáját.

Amúgy is az érthetetlen számomra, hogy ha felvettek az egyetemre, akkor miért érettségire készülsz. Így legalább egy évvel később kezdhetsz el dolgozni, minúsz egy év munkatapasztalat.

Én veled értek egyet. Mert én is szimbiózisban éltem a szüleimmel, miután a szocialista kötelező munkavállalások idején megutáltam az alkalmazotti létet. Így otthon maradva volt időm és energiám a saját életemmel foglalkozni és saját jövedelemforrásokat is létrehozni hogy mikor már idősek lesznek vagy ha már nem élnek, stabilan megéljek. Ők javasolták nekem is ezt az életmódot mivel ők évi 365 napot dolgoztak a TSZ-ben a nagy semmiért. Ezért szinte ennek kompenzálása képpen én meg évi 365 napot a saját életemmel foglalkoztam otthon szabadon. És természetesen én jártam jobban mint a szüleim az évi 365 nap rabszolgamunkával. Mert ipari és mezőgazdasági vállalkozásokat is kiépítettem, plusz mellette élveztem az életet. Valamint a gyerekemre jövedelmező vállalkozást hagyhatok, míg az én szüleimet mikor letettük a sírba, az a csekély nyugdíjuk is automatikusan megszűnt. Ugye mennyire igaza volt a szülőnek mikor azt javasolta maradjak otthon és a magam sorsával törődjek? Naná hogy igazuk volt.

Ez nem rongyrázás, hanem a szülői rabszolgamunka vs. szabadság összehasonlítása, azt kell csinálni ami jobban megéri. És különös de jobban megéri a társadalomból kivonulva élni mint annak fogaskerekének lenni. Pedig "Egységben az erő", tartja a közmondás. De mint ha Magyarországon egységben lenne a gyengeség. Gondolj a szocialista közösre, ahol senki sem akart dolgozni benne csak mindent hazalopni a gyárakból, végül még a gyárakat is ellopták.

Az ember nem csak azért dolgozik, hogy pénzt keressen amiböl megél.

Ha ez így lenne akkor az emberek 200-300ezer Fttal havonta megelégednének. Az emberek azért is dolgoznak, mert szeretik a munkájukat, mert szeretnek valamit elérni, látni, hogy kemény munkával pénzt keresnek, mert az emebrek többre vágynak...

Èn 15 éves koromtól kezdve nyári munkáztam és iszonyat jó érzés volt, mikor a fönököm a hónap végén oda adta a pénzt. Hihetetlen sok mindent megtanultam ott az életböl.

A barátaimbol mindenki dolgozott nyaranként, habár szerencsések voltunk a balatonparton minden mennyiségü nyári munka volt.

De angliában au-pair lány voltam a család a kiemekledöen gazdag és luxus életet élt emberek közé tartoztak és a 17 éves fiuk egy ruházati üzletben dolgozott hétvégén az iskola mellett. A 15 éves lány meg azon hisztizett, hogy ö is akar dolgozni, de törvényileg még nem mehetett....

Kitől kapjátok a beszólásokat és ők honnan ismerik a ti körülményeiteket?

Közeli rokon előtt nyilván nem titkolódzik az ember, hogy egy évig most nem egyetemre jársz, de normális esetben az illető (akármit gondol) nem szól be. Vagy maximum egyszer kulturáltan elmondja véleményét erről és kész.

Szerintem ott követitek el a hibát, hogy boldog-boldogtalan ismerősnek kitárulkoztok, aztán csodálkoztok, hogy vannak köztük észosztók is, akik a maguk élete helyett a tiéteket akarják irányítani.

Figyelj a szavamra: Itt is meg fogod kapni a beszólásokat! :DDDD

Huhh.. én nagyon magamra ismertem a storydban.

Én sem dolgoztam soha, és jelenleg sem dolgozok. Meg nem is hagyták a szüleim, hogy dolgozzak mert még tanulok. Emlékszem egyszer jelentkeztem egy Tescos állásra és apum erre teljesen kikelt magából. :D Heti 2x járok suliba pénzügy-számviteli szakmát tanulni. Havi 60.000 zsebpénzt kapok, azt kell beosztanom. 17 éves koromban kifizették a jogsimat + egy kocsit is kaptam. Én is sok embertől megkaptam azt, hogy "nekem csak megszületni volt nehéz", meghogy "há miaz hogy nem dolgozol sehol?". Majd ha befejeztem a tanulmányaim, akkor költözök el itthonról és munkába állok. :)

Nagyon irigy a legtöbb ember. Azon háborognak, hogy más miért nem szakad meg a munkában, másnak miért ilyen könnyű. De ki a f4szt érdekel a véleményük? Nézd, ha ennyire tanulsz és képzed magad nyílvánvaló, hogy nem gyárimelós akarsz lenni... vagy esetleg mekis... vagy felszolgáló... vagy fagyiárus. A komoly tudást/ végzettséget igénylő pl.: némely irodai állásnál a legkevésbé sem fogja érdekelni a munkáltatót, hogy te a nemtom melyik boltba voltál árufeltőltő. :) Egyáltalán NEM baj, hogy a szüleid támogatnak. Feltételezem, úgy adnak pénzt neked, hogy közben ők egyáltalán nem nélkülöznek. Nagyon jó lehetőségeid vannak. Ne figyelj a primitív emberekre. Nekik saját magukkal kéne törődniük, nem mással. :)

"A farkast nem érdekli a bárányok véleménye."

Sok sikert!

20/L

TL/DR, a helyedben megfontolnám erősen, hogy bedobjam-e magam a sima tömegmelók némelyikébe. Nagyon sokat ad a személyiséghez, és nagyon jól árnyalja a világlátást. Írhatnék neked könyvet ide, mit adott nekem az első pár (diák-)munkahelyem, de sokkal könnyebb személyes világgá indulással belapátolni az élményeket. Ez rengeteget segít abban is, hogy tudd, mire ügyelj a "valódi" munkahelyeiden. Spoiler: nem mindenkinek megy az egyik legfontosabb dolog új munkahelyen: hamar betanulni, gyakorlatilag szemfülesnek, talpraesettnek lenni. Sőt, nagyon kevés embernek megy ténylegesen, még ha a látszat meg a duma mást láttat is. Viszont jól körülíródik a néhányadik új helyen, hogy mire figyelj, mire ügyelj, legyél mozgásban, ha nincs teendőd, piszkáld a főnököt azzal, hogy tegyen valahova, állsz üresen, ilyen alap dolgok, amiket a zöldfülűek nem tudnak, hogy is tudhatnák? De tömegesen.

Az, hogy kit mennyire piszkál, hogy másnak jól megy... Ha nem szeretsz szembesülni vele, akkor nulla gizdázás, oszt meg van oldva. Nem ez a nehéz része (bár be kell látni: van, akinek sok bicskája beletörik, míg lehántja a gyökér szerepköreit önmagáról). Ja, igen: lehet, hogy büszkeségként jelenik meg az, hogy megvan az alapszint nálatok, és mivel sokaknál nincs, ez valami felsőbb izének tűnik. Felejtsd el, nekik a rossz, nem neked a jó. Csak add át minél többeknek, hogy nekik is jó legyen, semmi esztétika nem kell legyen ebben.