Van köztetek olyan, akit támogatnak a szülei és ezt nehezen éli meg lelkileg?
Lelkiismeretfurdalásom és rossz érzésem van, mert más nem kaphat ennyit, mint én. Testvérem is megkapja ezt a támogatást, de ő valahogy könnyebben fogadja.
Sokszor érzem rosszul magam emiatt, és tudom, hogy így elpazarlom a lehetőségeimet, de nem értem miért én és nem más a szerencsés...
Sokszor volt ilyen érzésem ("nem értem miért én és nem más a szerencsés..."), ha nem is kifejezetten szülőktől kapott anyagi támogatás miatt, de sok helyzet miatt, amiben már már kivételezettnek minősülő, kedvező pozícióba kerültem, szóval ismerős.
De ki támogasson, ha nem a szüleid? És kit támogassanak, ha nem téged?
Időskorukban, vagy szükséghelyzetben (ne következzen be) te is tudod majd támogatni őket.
Nekem is segítettek a szüleim már felnőttként apróságokban (ekkor kezdett el tudatosulni bennem, hogy ez milyen jó, gyerekként annyira nem), pl mindig küldenek csomagot karácsonyra (messze élek), anyu vette meg a menyasszonyi ruhám (azt szerettem volna, ha együtt választjuk)...
Most én ajánlottam fel nekik, hogy segítek, de nem fogadták el.
Attól, hogy te lemondasz róla, más nem lesz szerencsésebb, csak neked lesz nehezebb.
Miért csinálsz problémát abból, ami nem probléma? De utálom az ilyet. Nemhogy megbecsülnéd a helyzeted és élnél a lehetőséggel, mutatva nekik, hogy mennyire megbecsülöd, hogy neked ez jutott.
Ehelyett mit csinálsz? Sopánkodsz... Gratula.
22 vagyok
Igen, tudom, ők is ezt mondják, hogy kit támogassanak, ha nem a gyerekeiket. Már idősek és nem tudom, hogy nekem meg lesz-e a lehtőségem, támogatni őket, hogy visszaadhatom ezt a sok mindent... Bizonytalannak érzem a jövőmet, nem tudom, hogy valaha kereshetek-e úgy, mint ők.
Tudom, hogy ha lemondok erről, más nem lesz szerencsésebb. Mégis néha olyan kontraszt van köztem és a barátaim között, és nem érzem magam jól, legtöbbször próbálom eltitkolni az előnyös helyzetemet. Tudom, hogy borzasztó vagyok...
Köszönöm a válaszokat!
4-es
Én sem értem, hogy miért csinálok problémát. Tudom, hogy ez felháborító és idegesítő lehet egy külső szemlélőnek. Értem én.
Hálás vagyok, csak nem tudom elfogadni, hogy megérdemlem.
Gyártod az álproblémákat, műgondokat jó dolgodban.
Fárasztó és nyálas!
Ha ennyire zavar, tedd félre, kamatoztasd és amikor rászorulnak majd a szüleid, akkor ebből visszatámogatod őket.
Vagy azt már nem, mert mégiscsak jó azt elkölteni? :)
Mint írtam, a szüleim idősek és nem lesz meg a lehetőségem őket támogatni.
Nem kapok százezreket tőlük, dolgozom és mellette kisegítenek valamivel. Félretenni nem tudok, vagy csak ritkán. (Lakhatásban támogatnak.)
Sajnos akár igazi, akár álprobléma, engem nyomaszt. Nem akarok senkivel ellenséges lenni, lehet, hogy felesleges is volt a kérdésem. Azért köszönöm az építő jellegű kritikát!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!