Van köztetek olyan, akit támogatnak a szülei és ezt nehezen éli meg lelkileg?

Hali! Én is így érzek. Egyelőre még nem találtam rá megoldást, de szerintem ez egy teljesen őszinte érzés. Az egyik legempatikusabb és erkölcsösebb hozzáállás embertársaidhoz. A csövest is sajnáljuk az aluljáróban, hogy télen ott kell aludnia a hidegben. Teljes egészébe a csöveseken sem tudunk segíteni,és azon sem változtatni, hogy mindenki más családba születik, más hátterű családba. Szerintem azon ne filózz, hogy hogyan tudnád meghálálni a szüleidnek, mert ha ennyire családközpontúak, és esetleg unokákkal ajándékozod meg őket, a gyerekeidért ha mindent megteszel, azt ők úgy gondolom a világ legnagyobb örömének fogják tekinteni. Tehát, igen, amit itt írt is valaki, hogy úgy tudod nekik meghálálni, ha ezt a hozzáállást adod majd tovább.

Ha ezzel a "lelkileg zavar hogy igazságtalanul van többem mint másnak" életérzéssel gondolkodnának az emberek, akkor megoldódna a világ összes problémájának a nagy része. Bár mindenki így gondolkodna!

Mi ez a nyáladzás?

22 évesen tanulsz valamit?

Vagy miért nem tudod magad fent tartani?

Nem értem ezt a felesleges rinyát..Ha ennyire zavar mond nekik hogy többet ne adjanak. Ne pedig sajnáltasd magad.

Engem is támogatnak. Rengeteg mindent köszönhetek nekik, főleg azt, hogy lehetőséget adtak, hogy Angliában tanulhassak, dolgozhassak. Anyám egy jól fizető állást, és jó pozíciót hagyott ott, hogy itt kint Angliában takarítóként dolgozzon, hogy én 14 éves korom óta tanulhassak itt. Sokszor van lelkiismeret furdalásom, mert tudom, hogy anyum bár élvezi az életet, vidám életkedvű, de kínlódik az angol nyelvvel még ma is, és kevés barátja van itt kint. Sosem panaszkodik. Én amióta dolgozom, és még mindig nem fogadnak el pénzt tőlem, így mindig igyekszem segíteni apróbb dolgokkal. Pl: Sokszor magam vásárolok be. Befizettem a villanyszámlát, vagy ha anyum akar venni magának valamit akkor megveszem neki.

Azt szokták mondani, hogy nincs annyi pénzük, hogy egy házat vegyenek nekem, így a spóroljak, gyűjtsem a pénzemet, hogy egyszer tudjak lakást venni magamnak. Addig meg ők mindent állnak.

Hálás vagyok nekik.

25/F

"Mint írtam, a szüleim idősek és nem lesz meg a lehetőségem őket támogatni. "

Hány évesek a szüleid, hogy szerintem nem lesz lehetöséged támogatni öket?

Mert ha TE most vagy 22 éves, akkor a legrosszabb esetben is 5 év múlva elkezdesz keresni - ök meg csak nem 80 évesek, hogy ennyi idö múlva már ne élhessenek!

Nem "rossz érzéseket" kell magadban generálni, hanem a lehetö leggyorsabban a legjobb eredménnyel elvégezni amit tanulsz, mert akkor van a legjobb esélyed jó és jól fizetö helyre kerülni. Ettöl kedve már tudsz "törleszteni" nekik, mert normál esetben még az aránylag idös szülök is most kb 50-60 közt vannak, és emberi számítás szerint me´g van 20-30 évük, amíg tudod öket támogatni.

Én szülö vagyok és a gyerekeimet maximálisan támogatom anyagilag (is) az egyetemi éveik során.

Direkt nem akarom, hogy a tanulás mellett dolgozzanak valamit, ami csak sok energiájukba kerül és semmi köze a választott szakmájukhoz, hanem "csak" pénzkereset.

Minden szempontból jobb ötletnek tartom, hoyg teljes energiával tudjanak tanulni, minél jobb minösítést elérni, jobb diplomát szerezni és utána jobb esélyük legyen megfelelö munkakörben és helyen elhelyezkedni. Így aránylag hamar el tudnak indulni a választott szakmában és hamarébb kapnak jó beosztást és jó fizetést.

Másrészt így megvan arra is az esélyük, hogy a magánéletben is hamarébb tudnak stabil hátteret szerezni egy családhoz, adott esetben - ha erre igenyük lesz - házat, stb. venni és ha netán szükségünk lesz rá, késöbb bennünket is valamivel támogatni.