Az apám nem szól hozzám. Érdemes vele foglalkoznom, vagy hagyjam a fenébe?

Alapvetoen egy szulo nem bantja a gyereket. Induljunk ki ebbol. Milyennek kell lennie egy gyereknek. hogy egy szulo elveszitse a fejet? Persze a szulo nem banthatna a gyereket, de valoszinuleg nem csak hazament, berugta az ajtot es jol megruhazta a gyereket.

Valoszinu tett az a szegeny kislany valamit, ami miatt akkora veszekedes lett belole, hogy a vegen elcsattant egy pofon.

Én anya vagyok, nem apa és felneveltem úgy a fiamat, hogy soha még a popsijára sem ütöttem, igaz, nem is nagyon kellett.

Ellenben pont a 18-ik születésnapján elkövetett egy akkora baromságot "buliból", ami tönkretehette volna az egész további életét.

Totálisan kiborultam, agyvérzésközeli állapotba kerültem és én is megrángattam, ahogy csak tudtam. Verésről nem volt szó, mert egy fejjel magasabb nálam, de akkor úgy éreztem, hogy agyonütném.

Ehhez, hogy ezt valaki megértse, abban a helyzetben kell lennie. Megjegyzem, én még a kutyámat sem bántottam soha.

A gyerekem PONTOSAN TUDTA, hogy mi volt az indulatom oka, egy percet nem neheztelt, a kapcsolatunk azóta is töretlenül jó.

A Kérdező sem írta, hogy rendszeresen szülői brutalitásnak van kitéve, tehát ez egyszeri eset volt és érdemes lenne tudni, hogy mi váltott ki az apából ilyen indulatokat!

Semmit nem tudunk, hogy mi történt és miért történt, tehát kijelenteni, hogy az apának kellene bocsánatot kérnie, enyhén szólva is felületes válasz.

Különösen annak fényében, hogy a Kérdező is úgy gondolja, hogy neki kellene bocsánatot kérnie, de az apa erre nem vevő.

Nagyon megbántottad Kérdező és időt kell adnod, hogy megbocsásson! Viselkedj nagyon normálisan, akkor megbocsájt!

"tehát kijelenteni, hogy az apának kellene bocsánatot kérnie, enyhén szólva is felületes válasz."

Olvastad a Kérdést???

"... az lett a vége, hogy ránagott, tépte a hajamat, felpofozott, én ..."

Ezek tükrében az pont 100%, hogy az apának bocsánatot kell kérnie, nem gondolod?

(lehet, hogy a Kérdezőnek IS - az ő oldalát nem ismerjük - de ő meg is tette...)

Megdöbbentő válaszok. Aki megüt egy gyereket, aztán lelki terrorban tartja hetekig, az bizony pokolra való rongyember és nem több. Kedves kérdező, bármit is tettél egy szülő nem bánhat így a gyerekével, javaslom, hogy amint teheted, hagyd el a szülői házat és vissza se nézz, felnőttként sem lesz jobb életed egy ilyen ember közelében.

Az áldozathibáztatóknak kívánom, hogy legyen ilyesmiben részük mihamarabb.

Nincs mentség az ilyen viselkedésre és slussz.

Szerintem pont, hogy azokra a gyerekekre mondanak ilyeneket a szülők, akik közel sem vannak elkényeztetve, csak a szülő azt hiszi, hogy ha már enni ad, meg van tető a feje felett az már kimeríti a felelős szülő fogalmát. Rengeteg olyan ismerősöm van, aki bántalmazó közegben nőtt fel és mind megkapta ezeket a szavakat, hogy "bánom, hogy megszülettél, vágtalak volna falhoz a szülőszobán, elkényeztetett köcsög/ribi vagy" stb. Mellé esetleg egy-két pofon is elcsattant. A legtöbb esetben a gyerek valami piti dolgot tett, amire normális felnőtt ember nem így reagál. Pl. nem értett egyet a szülővel. (Ez nem szájalás, meg feleselést jelent, csak hogy más a véleménye.) Nekem pl. azért mondta anyám, hogy nem kellek neki, mert nem olvastam el parancsra valami fél oldalas szorgalmi szöveget egy olyan tantárgyból, ami másnap nem is volt, mert sütöttem. (11 éves voltam.) Haveromat azért próbálta megölni a nevelőapja 16 évesen, mert rá akarta kenni, hogy lopott tőle, haverom meg megmondta, hogy nem. Párom olyat kapott az apjától valami rossz jegy miatt, (alapból nem volt rossz tanuló, csak becsúszott) hogy elájult, de volt hogy még a széket is hozzávágta, mikor látta, hogy nem bír felkelni. (Aztán, mikor kiderült, hogy epilepsziás kérdezte a doki, hogy érte e komolyabb fejsérülés. A válasz persze "nem, hát mi a széltől is óvtuk".) Volt, aki ezért szökött el otthonról, mert félt elmondani az anyjának, hogy tüdőgyulladása van, mert volt, hogy megverte érte. De ne tudjátok meg mennyi kiskorú ismerősöm aludt nyáron buszmegállókban, haveroknál, mert valami piti dolog miatt kidobta őket a kedves szülő. Ezek mind megkapták, hogy el vannak kényeztetve meg hálátlan szarok. Ellenben egy tényleg elkényeztetett gyereknek, akinek a legnagyobb baja, hogy nem kék laptopot kapott, mert meglepiből előbb rendelték meg neki, minthogy kiválasztotta volna soha nem mondtak még ilyet, de még csak hasonlót sem.

Lehet nincs igazam és tényleg a kérdező húzta ki nagyon a gyufát, de az hogy felpofozza a gyereket, meg megtépi az szerintem nem elfogadható reakció. Főleg, hogy még az apja van megsértve. Az én anyám is akkor csinálta ezt a "duzzogok, nem szólok hozzád" dolgot, mikor nem azt csináltam, amit mond. (És itt nem arra kell gondolni, hogy nem írtam házit, hanem hogy pl. nem azt a piros felsőt vettem fel, amit ő mondott, hanem egy másikat. Ennyi már neki elég volt, hogy ne álljon velem szóba.) Apum meg azért tartott elkényeztetettnek, mert nem vertek minket másokat meg igen. Elnézést, ha nem hasznos a válaszom, de nagyon fel tud húzni ez a "mindig a szülőnek kell hinni" hozzáállás. Emiatt nem mernek a fiatalok felnőtt segítséget kérni, ha tényleg baj van, mert rögtön az van, hogy "biztos megérdemelted, kiprovokálta, stb."