Egyes szülők miért nem képesek / nem akarják elfogadni, ha a gyereknek van igaza?

Nekem főleg anyum volt ilyen. Mikor kicsi voltam a "hisztérikus makacskodásommal" megmentettem egy kiscica életét, mert senki nem hitt nekem, hogy életben van. Anyum ki akarta dobni, mert siettünk valami hülye hangversenyre, ahol a zenetanárom játszott és anyum szerint "jó pont nekem", ha látja, hogy ott vagyok, de nekem valahogy fontosabb volt az a cica. Végül annyira elhúztam az időt, hogy nem volt ideje kidobni, engem becibált a kocsiba és elvitt a hangversenyre. (Persze végig sírtam, mert semmi kedvem nem volt ott lenni, mikor a kiscica otthon haldoklik.) Mivel a cica nem lett kidobva az anyja megtalálta és mire hazaértünk rendbe jött és még sokáig élt, mert mint kiderült igazam volt 8 évesen és életben volt. Természetesen, csak lecseszést kaptam a viselkedésemért.

Másik eset, nagyon párásodott az előszoba, penészedett miatta a fal. Én felvetettem az ötletet, hogy vegyünk egy páraelszívót, amit az ablakba lehet tenni erre le lett ordítva a fejem, hogy én teljesen hülye vagyok, azt se tudom az mire való, nem tudom mit beszélek bla bla. Pár nap múlva anyum vett egyet, mert az egyik munkatársa mondta és milyen okos asszony.

Ami nekem a legdurvább ilyen eset. Anyum mosogatás közbe elvágta a kezét majdnem az ütőerénél, nagyon vérzett, apum rögtön rohant az orvoshoz (a szomszédban lakott) én meg mondtam neki, hogy emelje fel a kezét, hogy kevésbé vérezzen. Még egy ilyen helyzetben is velem veszekedett, hogy én hülyeségeket beszélek, meg honnan tudnám én, hogy mit kell ilyenkor csinálni, inkább mossam fel a vértócsát és mosogassak el, mert mindjárt itt a doktornő és mit fog gondolni. Persze a doktornő is elmondta neki, amit én, rá természetesen hallgatott, mert ő felnőtt. (Na meg ugye orvos.)

Soha nem látta volna be, hogy igazam volt, ha megsértett, megbántott (elég gyakran előfordult) soha nem kért érte bocsánatot, mert miért kéne a gyerektől bocsánatot kérni? Ha bármit felhoztam neki, hogy miket csinált, mondott mindig az volt, hogy ő nem is csinált, mondott ilyet, én emlékszem rosszul, stb. szóval megbeszélni sem lehet vele semmit, mert mindent tagad.

Szerintem az ilyen szülők felsőbbrendűnek érzik magukat és olyan embernek akarnak látszani, aki mindent tud, mindenkinél okosabb. Egyenesen sértésnek veszi, ha a gyerek (aki az ő szemében "rangban" alatta áll) esetleg tud valamit, amit ő nem.

általában tanulatlan balfékek, és rossz érzés nekik, hogy a gyerekük már tizenévesen tanultabb, értelmesebb, életre valóbb mint ők

nagymamám kedvenc szövege: a felnőttek, főleg az idősebbek okosabbak, mert több mindent meg tudtak tapasztalni az élet iskolájában mivel régebb óta élnek

(jah, főleg hogy soha sehova nem mentek a falun kívül, azt se tudják mi van azon túl)