Miért tekintik felnőttnek azt, akinek apuci vett egy lakást, és gyereknek azt, aki sajátra spórol és addig otthon lakik?

Hol istenítik?

Nekem van barátom, akinek anyukája vette a lakást, nem istenítem és ő sem kérkedik vele.

Nezd en "kaptam" lakast, ahogy anyuekat is tamogattak a nagyszuleim.

Viszont. Ahhoz, hogy ezt megtehessek, egeszen kicsi korom ota a sporolast tanitottak nekem es a testvereimnek.

Pl: hetente ket csokit kaptunk, lehetett valasztani: Autos, Szamba, Kapuciner. Nyaron heti ket gomboc fagyi.

Egyszer behisztiztem, hogy miert nem kapunk minden nap.

Akkor volt egy csoki 20forint. Anyu kiszamolta nekem, hogy heti 100forintot sporolunk ezzel, ami evente 5.200/gyerek, osszesen 15.600forint.

Emlekszem, ez ugy hatott ram, mint valami varazslat.

Aki huszonevesen kell, hogy megtanulja a penz erteket, annal valami el van b. a. sz. v. a.

Mert egy kívülálló csak annyit lát, hogy az egyik már önállóan él, a másik meg a szüleivel. És ez sok esetben azt jelenti hogy az első volt az aki tényleg tett azért hogy önálló legyen, a második esetben pedig egy mama kedvencéről van szó, akinek kényelmesebb otthon élni, mint önerőből elérni valamit.

Persze ahogy a kérdésed is mutatja, sokszor nem így van, de az emberek hajlamosak általánosítani.

"A normális értékrend az, hogy a szülők dolgoznak és félretesznek, hogy a gyerekeiknek tudjanak lakást venni és el tudják kezdeni a saját életüket. "

Nekem a normális értékrend az, hogy a szülők dolgoznak és félretesznek a gyerekeiknek IS (meg maguknak IS öregségükre), annyit, hogy az első szakmáját/diplomáját megszerezze, plusz az önrésze meglegyen egy kis lakáshoz. Ezenkívül, ha vészhelyzet van, a későbbiekben is segítenek erejükhöz mérten, ahogy a gyerekek is segítenek nekik.