A férjetek/feleségetek fontosabb vagy a gyereketek?

Kérdés, miben, milyen kontextusban. Olyan nincs, hogy egyik fontosabb, mint a másik.

Helyzettől függ. Kinek van az adott helyzetben igaza pl. Vagy ha ilyen "ég a ház, kit mentesz ki" szitu, akkor azt, amelyiknek kevesebb az esélye a túlélésre (ha pici a gyerekem, őt, ha nagykorú a gyerek, és nehezebben mozog a párom, akkor őt, a gyereknek meg mondom, hogy próbáljon meg gyorsan kirohanni). Milyen témában kell választani - pl. ha nagyobb horderejű, hogy hova költözzünk, hova menjünk nyaralni, akkor pl. amíg nagyon pici a gyerek, és nem gondol mindent végig, nyilván inkább a párom kívánalmait veszem számításba, amíg ésszerűek.

Értelmetlen kérdés.

Egy embernek hiányosságból fakad, a valótlan fontosság érzet. Egy tanult elmének végtelenül fontos minden, a maga végtelen egyediségében.

Miután azt az oldalt a tinik uralják, borítékolható volt, hogy többen felfortyannak, nem értve, miért kellene fontossági sorrendet felállítani. Pedig a kérdés korántsem butaság, mert igenis létezik fontossági sorrend. Csak ez nem tudati szinten, érvek és ellenérvek ütköztetése révén születik, hanem évmilliós evolúciós ösztönök döntenek. Ennek értelmében a válasz erősen függ a válaszadó nemétől.

Nézzünk kicsit szét a természet (olykor korántsem) lágy ölén. Ha éhínség van, a felnőttek esznek először, a kölyköket könyörtelenül elmarják a konc mellől. Nem kegyetlenség ez, hanem a fajfenntartási ösztön megnyilvánulása. Ugyanis a felnőtt (tehát ivarérett) egyedek bármikor létrehozhatnak egy új nemzedéket, ha az életkörülmények jobbra fordulnak, míg egy kölyök az esendősége miatt ezerszer elpusztulhat, mire eléri az ivarérett kort, és gondoskodni lesz képes a faj fennmaradásáról. A fajfenntartás az egyik legerősebb ösztön, és a férfiak agyában 4x akkora helyet foglalnak el a funkciói, mint a létfenntartási ösztönének. A nők esetében ugyan fordított ez az arány, s noha a fajfenntartás még mindig jelentős szerepet kap, az anyai ösztön képes legyőzni azt.

Egy lángoló épületbe egy anya a gyerekéért képes bemenni, de a férjéért nem annyira. Egy férfi a nőt menti elsőként, és ha marad energiája, akkor megy vissza a gyerekéért is.

Így vagyunk összerakva, nincs ezen mit szégyellni, vagy szépíteni.

Rég kinőttem a tinikorból, 44 éves férfi vagyok és mégis érthetetlen számomra ez a fontossági sorrend. Szerintem pont az éretlen személyiség, aki ezen rugózik.

Együtt teljes a családom, tehát egyformán fontosak. És nem a gyerekem, hanem gyerekeim, mert ketten vannak. És ha egyszer a kisgyerekeim megkérdeznék (vagy itt valamelyik éretlen-nyeretlen), hogy melyiküket szeretem jobban, arra is azt mondanám, hogy egyformán.

Ha az 5 hetes sír mert éhes miközben a férjem nem találja a kedvenc tollát, akkor a gyerek a fotnosabb. Ha a férjemmel beszélgetek és az 5 éves odarohan, akkor a gyerek megvárja míg befejezzük a mondatot/gondolatmenetet, tehát akkor a férjem a fontosabb.

Függ a helyzettől, a gyerek életkorától - és kár lenne tagadni, a hangulatomtól