Mi volt a legsértőbb/ legdurvább amit valaha is mondtak nektek a szüleitek?

Ó, annyi de annyi van, nem is emlékszem az összesre.

Elhangzottak a pitiánerek, hogy "hülye vagy, béna vagy, túl sokat beszélsz, neked ez úgysem fog menni, ez egy baromság (mindig éppen az, amit csinálni/tanulni akartam), kövér vagy (bár ennek igazából a "vicces" formái, főleg rokonok és ismerősök előtt)".

Aztán ott voltak apám részéről a "semmirevaló vagy, nagyon rossz életed lesz, mert senki nem szeret", és az "olyat le*szok, hogy a fal adja a másikat...", meg az "addig örülj, míg nem verlek szét", meg "addig van csak ekkora pofád míg agyonverlek" (ezek miatt költöztem el a nagymamámhoz 18 évesen)

Anyámtól a legdurvább az volt, amikor kb. húsz percet (bár nem emlékszem pontosan) üvöltött velem, hogy jobb lett volna, ha meg sem születek, akasszam fel magam, ássam el magam, dögöljek meg, kár volt megszülnie... Sosem felejtem és bocsátom meg neki. Ezt egyszer neki is elmondtam, de érdekes módon ő nem emlékszik rá, hogy ilyeneket vágott a fejemhez. Tagadja a mai napig...

Apám meg csak úgy csinál, mintha el sem hangzott volna semmi.

Teszem hozzá, hogy a mi családunkban sosem járt dicséret, az hogy pl. kitűnő tanuló voltam, nem számított semmit ("hát ez alap", mikor ők szakmunkást végeztek...), meg nálunk az sem divat, hogy egymáshoz érjünk, vagy csak a másikra nézzünk beszélgetés közben. Már ha beszélgetésnek lehet nevezni azt, ami nálunk megy...

Ezenkívül apámék amióta az eszemet tudom, mocskolják meg ütik egymást...

Vicces egyébként, hogy kapásból ennyi mindent le tudtam írni, pedig a szüleim szerint a mi családunk totálisan normális, meg hát amúgy is csak én vagyok a túlérzékeny :D