Mi volt a legsértőbb/ legdurvább amit valaha is mondtak nektek a szüleitek?

"hogy alakult ez ki?"

Szerintem ez egy alapvetően nagyon hosszú és összetett folyamat, aminek apám alkoholizmusa, bár az az alap probléma, de csak része az egésznek.

Szerintem kezdődik ott, hogy rosszul nevelték, nagyszüleim az előbb ütnek aztán kérdeznek emberek voltak. Mellette fiú gyermekként apám volt az elkényeztetett a nővére meg húga mellett. Sokkal jobban elnézték neki a dolgokat. Másik katalizátor a katonaság volt. Ő ott kezdett el inni, belement minden hülyeségbe.

Az is hozzá jön hogy sosem ment el tovább tanulni, szakiskolát csinált de sosem dolgozott a szakmájában. Gyakorlatilag a saját kis földből éltünk meg volt rendes munkahelye, csak onnan is kitették az alkoholizálása miatt. Majd meg is szűnt a hely.

Onnantól pedig hogy munkanélküli lett, teljesen elkezdett leépülni. Meg sem próbált konkrétan munkát keresni, néha 1-2 állást bepróbált, lehetőleg "otthon végzős" munkákat. Persze azt is úgy hogy "Na fiam majd ezt fogjátok csinálni" magyarul azt is velünk végeztette volna.

Ráadásul volt egy autó balesete (erről majd külön írok) amikor nekiment részegen egy fának. Leszázalékolták, autó kuka, jogosítvány kuka. Innentől pedig még inkább katalizátor volt hogy "Ő nem tud dolgozni hát beteg". Gyakorlatilag a térde ment szét, és ezért "szegény" nem tudott dolgozni. Persze ha elmondtam hogy tőle sokkal betegebb, igazán beteg emberek is dolgoznak akkor persze állt a bál napokig utána.

Gyakorlatilag a teljesen összedőlő élete miatt/helyett alakította ki az én házam az én váram életmódot. Ahol ő parancsol, mert ő a családfő, az asszonynak kuss a neve, a gyereknek kuss a neve. Ő mondja meg ki mit csinál, ő mondja meg mikor csináld, ő az URALKODÓ. Igazából minden pillanata, gondolata a "birodalom" körül forgott. Mintha az országon belül lenne egy pici kis ország a mi kis diktatúránk ahol te aki a kerítésen belül vagy csak egy szolga vagy aki azért létezik hogy az uralkodót szolgálja.

Minden persze a birodalom fenntartása körül forgott. Ami ilyen szempontból persze nem igaz, mert inkább úgy kellene írnom hogy a szolgákkal fenntartása. A nyár azzal telt hogy vágni kell a fát, mert télen fűteni kell. A tél a fűtésről szólt, a napi program a kaja csinálás volt meg a kerti munka. Persze ő ezeket soha semmit nem tett hozzá. A háziállatokat mi etettük reggel, este. Ha reggel elfelejtettem megitatni a disznókat, vagy délután ha hazaértem, akkor én voltam leszidva. Az mellékes volt hogy apám is otthon döglött egész nap, de ennyire nem vette a fáradtságot. A kerti munka is abból állt hogy kimegyünk mind, ő kiosztotta a feladatot majd visszament tv-t nézni. Bár az még a jobbik eset volt, mert általában csak leült és kritizált hogy "hogy kapálsz" "hogy fogod az ásót" látszik soha nem dolgoztál". Mindezt úgy hogy ő a s..ggén ült.

Kedvencem az volt mikor sorolta hogy mennyi dolga van, fűnyírás, kapálás, persze mindezt úgy mondta hogy "mindezt értetek teszem". Aztán mikor mondtam hogy az összes haverom apja is megcsinálja ezeket, csak mellette 8-10 órában pénzt is keresnek akkor megint hallgattam hogy mekkora szemét mocskos nagypofájú vagyok és nem tisztelem azt a semmit amit értünk (nem) tett.

Gyakorlatilag csak élete utolsó pár évében fedte fel magát igazán, mikor már minimális alkoholtól is végletekig agresszívvá vált és mások előtt sem tudta tartani a látszatot hogy ő a minta ember.

"Én a helyedben nem kezdenék nagy dolgokba, kevés vagy te hozzá. Diplomázz le, szerezz egy jobb munkát, házasodj meg és élvezd az életet. Azt kinézem belőled. A nagy dolgokat meg hagyd a nagy emberekre. Kevés vagy te megváltoztatni a világot."

Mikor sima otthoni beszélgetés közben megemlítettem hogy idővel politikai pályán is gondolkozok.

"Akik ezeket átélték,elmondanátok hogy: hogy alakult ez ki?"

21-es vagyok.

Anyam szociopata.

Ennyi.

Egesz eleteben aszerint osztalyozta az embereket, hogy NEKI mennyi hasznot hoznak.

Gyerekkorom se volt idealis, de az igazi nagy gondok akkor kezdodtek, mikor serdulo korba leptem.

Akkor kezdett a sajat szemelyisegem kialakulni, mar sajat velemenyem is volt, ami nagyon nem tetszett neki.

En csak egy targy voltam neki, ami altal figyelmet, segitseget, elismerest kapott, amit sajat magatol nem tudott volna elerni.

Ahogy a tobbiek is leirtak, o volt a tokeletes szulo, amikor masok is voltak korulottunk.

De ha egyedul maradtam vele, surun bantalmazott.

"Egesz eleteben aszerint osztalyozta az embereket, hogy NEKI mennyi hasznot hoznak."

Ez megfigyelhető volt apámnál is.

Például volt hogy kiabált velem hogy "Menj át nagyszüleidnek, hát ADNAK PÉNZT" "Öcséd is kapott pénzt, menj át és te is kapsz". Én meg közöltem vele, hogy akkor megyek át, amikor kedvem van. Hozzá kell tennem szinte napi szinten látogattuk a nagyszülőket mert szinte szomszédok voltak. Sosem azért mentem hogy pénzt adjanak, de apám meg úgy volt vele hogy ingyen pénz mindig jól jön.

Vagy volt hogy ha átjött 1-1 haverom, akit még nem üldözött teljesen el, akkor konkrétan felcsillant a szeme és azonnal a munkaerőt látta benne. De komolyan. Akárki átjött, azonnal jött hogy "Gyere mert segíteni kellene, hívd XY-t is és ketten hamarabb kész lesztek". Meg szinte kiabálni kezdett hogy "De most kell csinálni mert XY mindjárt elmegy". És itt nem arról van szó, hogy egy hatalmas valamit akarunk mondjuk arrébb tenni amihez +1 fő kell. Hanem szimplán arról, hogy ha 2-en hamarabb végzünk akkor adhat nekem még több feladatot és még több dolgot meg tudok csinálni amit ő amúgy sem kezdene el.

- cafka, céda (amiért kulturáltan elmondtam az ellenvéleményemet... nem voltam könnyűvérű soha)

- hova hízol már, te disznó?

- hoztál egy 4est/3ast? Ha már a szépségeddel nem tudsz kitűnni, az eszeddel tűnj már ki a többiek közül!

- most miért vagy öcsédre mérges, hogy nem segített ki falazással, amikor megígérte? Tudod, hogy nem tud szegényke hazudni, olyan kis lelkiismeretes! (1) ha lelkiismeretes lenne, tartaná az ígéretét, 2) úgy hazudik, mint a vízfolyás)

- ha ennyire nem érdekel anyád, akkor fordulj fel! (meg mertem jegyezni, hogy néha öcsémet is befoghatná munkára, nemcsak engem... még a "férfiasabb" munkákat is én csináltam, pedig én többet is tanultam... öcsém hozta a karókat meg csak henyélt)

Ja meg: "miattad lett véres anyád lába"

Előzmény: amikor ketten voltunk öcsémmel együtt hagyva, kitört az üvegajtó a nappaliban. Azért, mert öcsém törte ki. Nem én. Én annyiban voltam bűnös, hogy meg volt beszélve szabály szerint, hogy aznap azt nézünk a tévében, amit én szeretnék, erre ki akarta venni a kezemből a távirányítót, én becsuktam a nappaliajtót, és nem akartam beengedni, erre ő kitörte az üveget. Én is hibás vagyok benne, de jobbára ő.

Erre, amikor anyám hazaért, volt olyan intelligens, hogy őrült módjára futkorászni kezdett a szilánkok között (ha nem kb. 2 perccel azelőtt történik a dolog, hogy hazaértek volna, feltakarítottuk volna... illetve én, mert öcsém lusta), és térddel beleesett. Ahelyett, hogy előtte feltakaríttatta volna. Tehát gyakorlatilag öcsém bűne és anyám hülyesége az én hibám lett.